Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Ha a nagyhatalmak tevékenységét vizsgáljuk, nem kerülheti el figyelmünket továbbá az az erős előretörés, amelyet ez idén Szovjetoroszország Európa politikai életében gyakorol. Ez a politikai tevékenység megnyilvánul úgy az újabb locarnói szerződés megkötése elleni harcban, mint a spanyol kormány támogatásában és a Népszövetség keretében kifejtett munkásságában. Litvinoff nagy aktivitását Genfben többek között az is mutatja, hogy most legutóbb sikerült neki az angol és francia állásponttal szemben saját fölfogását érvényesíteni. Ugyanis az ő tevékenysége tette lehetővé az ethiópiai delegációnak, hogy a most lezárt népszövetségi közgyűlésen részt vehessen.

2

2 A spanvoíországi eseményekkel kapcsolatban az amiigv is rossz német—orosz viszony az utóbbinak említett magatartása folytán még jobban kiéleződött, sőt az előbbi időben korrekt orosz — olasz viszonv is megromlott. A német—orosz viszony kiéleződése nemcsak politikai, hanem világnézeti ellentéteken is alapszik. Az elhidegülés, amely Olaszország és Szovjetoroszország között jelentkezik, arra a körülményre vezetendő vissza, hogy Olaszországnak nem lehet közömbös, hogy Oroszország a Montreux-i értekezleten elért eredmények alapján

2

3 a Földközi-tenger keleti medencéjében mint új tényező jelenik meg és az sem lehet közömbös, hogy a Földközi-tenger nyugati medencéjének egyik legfontosabb állama, Spanyolország, esetleg teljesen szovjet befolyás alá kerülhet. Ezért a spanyol kérdéssel kapcsolatban szintén jelentkezik bizonyos érdekközösség Berlin és Róma között, amennyiben Berlin nemcsak elvi szempontokból szeretné megakadályozni a szovjet befolyás terjedését, hanem útját kívánja állni annak, hogy Madridból egy olyan kormány vezesse az ország ügyeit, mely mindenben Párizs akaratának vetné magát alá és nevezetesen hajlandó volna annak a francia kívánságnak a teljesítésére is, hogy Franciaország afrikai csapatait háború esetén Spanyolországon át szállíthassa az európai harcterekre. Ezzel szemben Franciaország, bármennyire ne legyenek ínyére Moszkvának a spanyol kérdésben mutatott békebontó túlzásai, részben belpolitikai nyomás alatt is súlyt helyez az Oroszországgal való együttműködésre, Angíia pedig ha nem is viseltetik szimpátiával a bolsevikiekkel szemben, de az erősen szovjetellenes német állásponthoz nem hajlandó csatlakozni. Anglia eme állásfoglalásánál valószínűleg szerepet játszik az a körülmény is, hogy a kommunista agitáció ezidő szerint úgy Angliában, 2

2 A Népszövetség 1936. szeptember 21-én megnyílt 17. közgyűlésén Litvinov szovjet külügyi népbiztos határozottan szembefordult az angol és francia delegátusokkal, akik Olaszország megbékítése érdekében előzetesen megállapodtak az abesszin delegáció kizárásában. Litvinov leszögezte, hogy Abesszínia delegációjának kizárása az erőszak és jogtalanság győzelmének elismerését, a Népszövetség összes alapelvének megsértését jelentené. A szovjet delegáció álláspontját több kis állam is magáévá tette, s így sikerült az abesszin delegáció kizárását meghiúsítani. 2

3 1936. április 11-én a török kormány a Népszövetséghez intézett jegyzékben követelte a tengerszorosok demilitarizálásáról szóló 1923-as lausanne-i szerződés módosítását. Az erre vonatkozó tanácskozások Montreux-ben 1936. június 22-től június 20-ig folytak le a Dardanellák használatában érdekelt hatalmak részvételével. Hosszas vita után új tengerszoros-egyezmény jött létre, amely szerint valamennyi ország kereskedelmi flottája szabadon közlekedhetik a Dardanellákon keresztül, de csak a fekete-tengeri államokat illeti meg a hadihajók szabad közlekedési joga. 294