Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

mint Indiában nyugszik és így az angol kormány nem lát komoly okot fennforogni szovjetellenes érzelmek nyomatékosabb kihangsúlyozására. Az olasz—német viszony javulása nemcsak általános érdekű kérdé­sekben (Ethiopia, Locarno, Spanyolország) nyilvánult meg, hanem ennek a jóviszonynak létrehozásához igen lényegesen hozzájárult a július 11.-i német — osztrák megegyezés is. Dollfuss halála után Mussolini — mint emlékezetes — Dél-Tirolban csapatokat összpontosított Ausztria független­ségének esetleges biztosítására, sőt még a múlt évben is az ethiópiai had­járat megkezdésekor hasonlóképen jáit el annak bizonyítására, hogy Olaszország az afrikai hadjárat ellenére is képes és el van tökélve az osztrák szuverénitás mindennemű megsértésének azonnali megtorlására. Alig egy évvel később 1936. július 11.-én a két német állam kibékült egymással, még­pedig Olaszország tudtával és hozzájárulásával. Ez a megegyezés nagyon sok kommentárra adott alkalmat, melyekkel itt részletesen nem kívánok foglalkozni és csak annak megállapítására szorítkozom, hogy úgy a német, mint osztrák forrásból eredő információim szerint megvan a remény arra, hogy a még kétségtelenül fennálló nehézségek dacára a német—osztrák viszony fokozatosan annyira javulni fog, hogy ez a kérdés belátható időn belül aligha fogja megzavarni Európa nyugalmát. A fentebb ismertetett összes körülmények közreműködtek a német — olasz viszony javulásában, melynek fokát és mértékét Ciano gróf olasz kül­ügyminiszter berlini látogatása szemléltető módon adja meg. Magyar szem­pontból nézve ezt a látogatást, csak annyit mondhatok, hogy azt örömmel és megelégedéssel regisztrálhatjuk, már azért is, mert annak tendenciái teljesen azonosak a magyar külpolitika békés célkitűzéseivel. Ez az utazás nem jelenti blokk-képzési törekvések érvényesülését, vagy az európai álla­mok egymással való szembeállításának megkísérlését, hanem éppen ellen­kezőleg előkészítője akar lenni egy olyan helyzetnek, mely a sokat hirdetett, de soha létre nem jött európai együttműködésnek kiindulási alapul szol­gálhat. Emlékezetébe idézem a t. Bizottságnak, hogy Hitler ismételten fel­ajánlotta Franciaországnak Németország békejobbját, az Angliával való jóviszony létesítését pedig a német politika egyik legfontosabb céljának tekinti. Ily körülmények között ma még nem kell lemondani arról a remény­ről, hogy az új locarnói egyezmény — bár az idevágó tárgyalások valószínű­leg még huzamosabb időt fognak igénybe venni és bár a szerződés meg­kötése ma még kétségtelenül nagy akadályokba látszik ütközni — a tár­gyaló államok érdekeinek helyes lemérlegelésével létre fog jönni. Hasonlóan valószínűnek látszik az is, hogy Olaszország a földközi-tengeri kérdésben nem akar olyan álláspontra helyezkedni, mely az angol — olasz ellentet ki­egyenlítését lehetetlenné tenné. Tisztelt Bizottság ! Rydz-Smigly lengyel tábornagy párizsi látogatása számos kommentárra, sőt egyes helyeken izgalomra adott alkalmat. Ami a német—lengyel viszonyt illeti, megállapítható, hogy Németországban nemcsak a sajtó, hanem a kormánykörök is az említett látogatást nyuga­lommal fogadták és egyáltalán nem adtak annak olyan magyarázatot, mintha az Lengyelország eddigi német politikájának radikális módosítását jelentené. Igazolni látszik ennek a felfogásnak helyességét az a körülmény is, hogy az annyira kényes danzigi kérdésben a németek és lengyelek Rydz­295

Next

/
Oldalképek
Tartalom