Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

melyet a nemzeti szocialista párt nagy többsége ellenzett és ellenez még most is, aminek következtében a Führer és kancellár döntése az utolsó pillanatig bizonytalan volt. A döntés megtörténte után azonban biztosan lehet Hitlerre számítani, aki minden ígéretét meg szokta tartani. A német kormány szándéka nevezetesen az, hogy mivel a német turisták utazását nagyobb mértékben különböző okokból most nem lehet előmozdítani, a meginduló német—osztrák gazdasági tárgyalásoknál nagyobb előzékenységet mutat Ausztriával szemben. Neurath kijelentette, hogy Németország — mint ezt különben már régen tudom — nem fog csatlakozni a római jegyzőkönyvekhez, mert hiszen a kooperáció ezzel a csoporttal enélkül is lehetséges. Megemlítette, hogy Starhemberg herceggel szemben nagy a bizalmatlanság Németországban, de Schuschniggot becsületes, megbízható embernek tartják. ad 2) Mussolini tudott a német—osztrák tárgyalásokról, bár azok közvetlenül Berlin és Bécs között folytak le. Ily módon megszűnt a fő akadálya a német — olasz együttműködésnek, mely úgy a locarnói kérdésben, mint a spanyol forradalmat illetőleg máris hatásosan érvényesül. Titkos német—olasz egyezmény azonban csak egy jött létre, ti. egy konzultatív egyezmény, mely arra kötelezi a két országot, hogy ne küzdjenek egymás ellen a most folyó éles diplomáciai harcban, és a két államot közösen érintő kérdésekben kooperáljanak. ad 3) Az új Locarno esélyeiről azt mondta, hogy azokat nem lehet túl nagy optimizmussal megítélni. Ismeretes Németország álláspontja az esetleg megkötendő meg nem támadási szerződések integrális jellegéről, azaz arról az álláspontról, mely minden más egyezményből esetleg folyó támadási kötelezettség abszolút kizárását jelenti. Közismert tovább Németországnak kevéssé barátságos álláspontja a Népszövetséggel szemben, melyből következik, hogy az új Locarno semmiesetre sem volna megköthető ennek a nemzetközi intézménynek a keretében. Az angol német jó viszony ápolására Berlin továbbra is a legnagyobb súlyt helyezi és talán sikerülni fog a két nagyhatalom között egy modus vivendit találni. Ebben a tekintetben számítanak Berlinben az angol király bizonyos mértékű támogatására, aki — mint azt Neurath báró az év elején Londonban közölte velem — hajlandó arra, hogy apjának merev franciabarát politikáját némileg módosítsa. ad 4) A nemzetek szövetségéről Neurath báró csak annyit mondott, hogy Hitler Führer és kancellár március 7.-i kijelentése alapján bizonyos feltételek mellett hajlandók abba visszatérni, de semmiesetre sem fog sietni. ad 5) Kérdésemre Neurath báró kijelentette, hogy Hitler továbbra is fenntartja ama annakidején tett ígéretét, mely szerint hajlandó minden szomszédjával hosszúlejáratú meg nem támadási szerződést kötni. Azonnal és spontán hozzáfűzte azonban, hogy nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen szerződés létrejöjjön Csehszlovákiával is. Először azért nem, mert az általam ismert német feltételeket Prága aligha fogja elfogadni, másodszor mert a német—csehszlovák viszony az utóbbi időben annyira rosszabbodott, hogy a német közvélemény egy ilyen szerződés megkötését nem szívesen látná. 274