Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

hogy minden egyes konfliktusba az angol érdekeknek megfelelő módon az utolsó pillanatban avatkozhassék be. Tudvalevőleg így járt el a világháborúban is. Ha tehát Anglia komolyan részt akar venni az európai kontinens politikai életében, ezt csak a Népszövetség útján teheti és ezért kötelességének tartja, hogy ezt az intézményt a rendelkezésre álló nagy, úgy szólván kimeríthetetlen eszközökkel hathatósan támogassa. Angol állítás szerint ez a felfogás volt irányadó az abesszin kérdésben is. Nem akarok efelett vitába bocsátkozni, de megállapítom azt a tényt, hogy az angol tömegek nagy többsége ezt vallja. A Népszövetségi paktumhoz való ragaszkodás legszélsőbb megnyilvánulásai ahhoz a konklúzióhoz jutnak, hogy amennyiben Genfben nem sikerülne az Anglia által felállított elveket megvalósítani, akkor Anglia számára nincs más hátra, mint dacára a fentemlített technikai akadályoknak, visszavonulni az európai kontinens politikájától és megkísérelni újból ,,a fényes elszigeteltség" álláspontjára helyezkedni. Tisztelt Külügyi Bizottság ! Dacára a merev ragaszkodásnak, amelyet Anglia a népszövetségi paktumhoz és különösen annak 16. szakaszához

44 (Szankciók) mutat, teljes erővel továbbra is fennáll az a törekvés, hogy az afrikai háború ne fajuljon el európai konfliktussá. A helyzet a Hoare-Laval terv bukása után természetesen kritikus, de nem reménytelen. Az angol kormány várakozó álláspontra helyezkedik, biztosra vehető, hogy a legközelebbi jövőben békítési kísérletekkel nem fog előállani, de ha azok más oldalról történnek meg, akkor nem fog azokkal elvben ,,ab ovo" szembeszállani. Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt állítom — amit itt csak mellékesen akarok megjegyezni — hogy hasonlók a szándékai az új francia kor4

4 A közölt diplomáciai iratokban gyakran történik említés a Népszövetség Egyezségokmányának 16. szakaszáról, ezért az alábbiakban teljes szövegben közöljük: „16. cikk. Ha a Szövetség valamelyik tagja a 12., 13., és 15. cikkekben foglalt megállapodások ellenére a döntést háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a Szövetség valamennyi többi tagja ellen. Ez utóbbiak kötelezik magukat, hogy az ilyen Állammal minden kereskedelmi és pénzügyi összeköttetést haladéktalanul megszakítanak, saját állampolgáraik és a szerződésszegő Állam polgárai között minden érintkezést betiltanak és minden pénzügyi, kereskedelmi vagy személyes összeköttetést megszüntetnek a szerződésszegő és minden más Állam polgárai között, tekintet nélkül arra, hogy a másik Állam a Szövetség tagja-e vagy sem. Ilyen esetben a Tanács köteles a különféle érdekelt Kormányoknak ajánlatot tenni az iránt, hogy a Szövetség tagjai egyenkint minő szárazföldi, tengeri és légi haderővel járuljanak hozzá azokhoz a fegyveres erőkhöz, amelyek a szövetségi megállapodások betartását biztosítani hivatva lesznek. A Szövetség tagjai megegyeznek továbbá abban is, hogy az e cikk alapján megvalósítandó pénzügyi és gazdasági intézkedésekben egymást kölcsönösen támogatni fogják, hogy az ezzel járó veszteségek és hátrányok a legkisebb mértékre csökkenjenek; épp így kölcsönösen támogatni fogják egymást a védekezésben minden olyan külön intézkedés ellen, amelyet a szerződésszegő Állam valamelyikükkel szemben alkalmaz; valamint megfelelő intézkedéseket fognak tenni arra nézve, hogy az ő területükön átvonulhassanak bármely szövetségi tagnak oly haderői, amelyek a szövetségi megállapodások betartásának biztosításában közreműködnek. Minden tag, amely a Szövetségből folyó bármely kötelezettséget megsért, a Szövetségből kizárható. A kizárás a Tanácsban képviselt valamennyi szövetségi tagnak szavazata alapján történik." Magyar Törvénytár. 1921. XXXIII. tc. 117