Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

mánynak, mert nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a francia nép nagy tömegeinél semmi rokonszenvre sem talál az a gondolat, hogy az ország Abesszínia miatt, tehát egy olyan ország miatt, mellyel szemben a Laval kormány érdektelenséget jelentett ki, fegyveres konfliktusban vegyen részt. Biztosra vehető továbbá, hogy Olaszország az ellene irányuló büntető intézkedésekkel kapcsolatban nem fog Anglia ellen támadni. így tehát nem állhat be az az egyetlen eset, mely a földközi tengeri hatalmakat Anglia támogatására kötelezné. Biztató jel továbbá azon körülmény is, hogy Olaszország ma is tagja a Népszövetségnek, amit Aloisi báró olasz fődelegátus legutóbbi szereplése a Népszövetség előtt igen aláhúzott. Nemkevesebb, mint hat ügynek volt az előadója. Ez arra enged következtetni, hogy Mussolini ministerelnök sem mondott le az afrikai konfliktus megfelelő békés likvidálásának reményéről. Kétségtelem azonban, hogy ha a békés megoldás ebben a kérdésben létre is jön, az az angoloknak ismert felfogása következtében csakis a Népszövetség keretein belül történhetnék meg. Ismétlem, hogy ebben a rendkívül kényes kérdésben jóslásokba bocsátkozni nem óhajtok és fejtegetéseimnek csak az a célja, hogy a Tisztelt Bizottság előtt feltárja azokat az okokat, amelyek ma még kétségkívül megengedik, hogy higyjünk a békés megoldás lehetőségében. Ki akarom még emelni, hogy nagyon mérvadó angol államférfiak úgy nyilatkoztak velem szemben, hogy egy háborús konfliktus felidézése eme földrész civilizációjának és kultúrájának feltétlen összeomlását vonná maga után. Tisztelt Bizottság ! Anglia békepolitikájából következik, hogy mindent örömmel fogad, ami a háborús okokat Európa bármely részében megszüntethetné, vagy kiküszöbölhetné. Középeurópa Angliát ugyan inkább gazdaságilag, mint politikailag érdekli, de azért itt megfelelő módon támogatni fog minden szerinte a béke megszilárdítására irányuló ténykedést anélkül, hogy a maga részéről konkrét obiigókat vállalni hajlandó volna. Sokkal jobban érdekli az Angliához közelebb fekvő területek sorsa, így elsősorban a német-francia viszony alakulása. Ez arra vezethető vissza, hogy a locarnoi egyezményben vállalt obligók alapján Anglia esetleg abba a helyzetbe kerülhet, hogy a megtámadott félnek fegyveres erővel kell segítségére jönnie. Tisztelt Bizottság ! Röviden meg akarok emlékezni még egyes államok Párisban lefolyt diplomáciai megbeszéléseiről, amelyeket bizonyos külföldi sajtóorgánumok félreértettek és ennélfogva túlságosan felfújtak és amelyekről ma már mindenki nyugodtan elmondhatja, hogy vajúdtak a hegyek és egy kis egér született meg. A párisi megbeszélések, mint a sajtóból is ismeretes, felölelték a Habsburg-kérdést, Közép-Európa egyes államai gazdasági organizációjának kérdését, a Rajnavidék demilitarizálásának problémáit, az orosz-francia szerződést és az osztrák kérdést. Már Londonban rá akarták venni Starhemberg herceget, hogy olyan kijelentést tegyen a Habsburg-restaurációval kapcsolatban, amely lehetővé tenné, hogy Ausztria a kis-entente-hoz közeledjék. A párisi megbeszéléseknél folytatódott az ily irányú nyomás az osztrák delegációra, de a nagy sajtócampagne által kísért megbeszélések eredménye az volt, hogy az 118