Zsidi Vilmos (szerk.): A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi, rektori tanácsüléseinek, vezetői értekezleteinek napirendi pontjai 1949-1999 (Budapest, 2000)

Egyetemi tanács, rektori tanács, vezetői értekezlet a budapestiKözgazdaságtudományi Egyetemen 1949-1999

sokkal fontosabb az összetétel megváltoztatása: tisztség alapján 15 fö (34.9%). választás útján 28 fö (65,1 %) került be. A választott tanácstagok közül 12 fö (27,9%) oktató. 2 fö (4.6 %) egyéb dolgozó. 14 fő (32.5 %) hallgató. Jelentősen megnőtt a hallgató-képv iselők száma: 14 före 32,5 %-ra emelkedett. Ettől kezdve kötelező lett a miniszter, illetve a tárgyalt kérdésben érdekelt külső szerv képviselőjének meghívása. Ugyancsak meg kellett hívni az egyes napirendekben érintett szervezeti egységek vezetőit, ha azok egyébként nem voltak a tanács tagjai. Fontos változás, hogy a tanácstagi választások lebonyolítása ..állami feladat"-tá vált, azaz megszűnt a párt, a KISz, és a szakszervezet szerepe. Minden oktató, dolgozó és hallgató, különbségtétel nélkül választó és választható lett. A szabályzat az arányos képviselet megteremtésére törekedett (minden oktatói, kutatói stb. kategória, minden tagozat, évfolyam, stb. képviseletet nyerjen. Szintén új fejlemény a választásokat megelőző jelölőgyűlések szervezése, valamint a megválasztott tagok részére a megbízólevél átadása. Az egyetemi tanácsba a 12 oktató tag mellé 6 póttagot kellett választani. A visszahívás új lehetősége, ha a tanácstag tisztségéhez, „méltatlanná vált". A rektori tanács az egyetemi tanács hallgatói tanácsának elnökével és a személyzeti vezetővel bővült. A rektor meghívhatott más, a tárgyalt napirendi pont által közvetlenül érintett szervezeti egység vezetőiét, dolgozóját, vagy hallgatóját. A politikai rendszerváltoztatással párhuzamosan, sőt némiképp azt megelőzve 1989 folyamán jelentős átalakulások zajlottak az Egyetemen, amelyek az SzMSz módosításában is szerepet játszottak. A még szabályozatlan, vagy vitás kérdések rendezését szolgálta az egyetemi tanács ügyrendjének elkészítése 1989-ben. Az egyetemi tanács tisztség alapján bekerült tagjainak harmadában jelentős átalakítás történt részben politikai okokból, részben a szervezetátalakítás miatt. A tanácstagok közül így kikerült az MSzMP, a KISz és szakszervezet 3 képviselője, míg a dékánok száma 5-re, sőt 1992-ig 6-ra nőtt, így a tisztség alapján továbbra is 14-15 tagja lett az egyetemi tanácsnak. A rendszerváltoztatás időszakában újabb átfogó folyamatos átalakulás kezdődött a felsőoktatásban, miközben folyt a felsőoktatási törvény kidolgozása. Hároméves munka eredményeként született meg a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény, amelynek egyik jelentősége abban áll, hogy pontosan szabályozta a felsőoktatással kapcsolatos állami hatásköröket, ilyen módon jelölve ki az egyetemi autonómia határait. Az egyetemre került a tudományos minősítés és a habilitáció joga. A felsőoktatási törvénnyel összhangban készült új szervezeti és működési szabályzat. Az 1994. október l-jén hatályba lépett szervezeti és működési szabályzat szerint „Az Egyetem vezetőtestülete az Egyetemi Tanács . ... Az Egyetemet a rektor irányítja." A tanács legfontosabb feladatkörébe került: az egyetemi tevékenység elveinek meghatározása, illetőleg jóváhagyása. A jogelőd intézményekhez való addig igencsak mostohán kezelt viszony tisztázását szolgálta az egyetemi hagyományok, értékeket kifejező jelképek (címer, zászló, szobrok, emblémák stb.) meghatározása. Az egyetemi tanács feladatkörébe tartozó ügyekben a kari, illetve oktatási tanács véleményének figyelembevételével jár el. A döntési jogkör új eleme a vagyongazdálkodás. A tanácshoz került a doktori fokozat (PhD) adományozásának joga. Az egyetemi tanácsba hivatalból 1920 tag került be. Összesen 3 fö alkalmazottat az oktatás ügyviteli, a gazdasági területről, illetve a könyvtárból delegálhattak. A választott tagok belső aránya megváltozott. Külső más felsőoktatási intézmények felől érkező - nyomás hatására 8 före csökkentették a hallgató-képviselők számát, mégpedig úgy, hogy az egyharmados arányt nem a tanács teljes létszámához, hanem a választott tagok számához viszonyították. A választott tagok további egyharmadát a vezető oktatók (egyetemi tanárok, docensek), a fennmaradó részt pedig a nem vezető oktatók (adjunktusok és tanársegédek) képviselői adták. Ebből 5-5 főt a 151