Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdasági kar tanácsülései, 1922-1923

1922.09.22. 2. rendes ülés

még sokkal nagyobb mértékben fog kelleni kiegészíteni. Kérem a

«

Karnak minden egyes tagját, hogy ne vonja meg tőlem ezt a segítséget és annál a meleg baráti érzésnél és összetartásnál fogva, amely fiatal Karunkban máris meg van, támogasson abban a nehéz munkában, amely előttünk áll.

*

Különösen kérem erra a Prodékán -urat, kedves barátomat és elődömet, akinek dékánsága kitörölhetetlen betűkkel van beírva a történelmünkbe, kinek nevéhez fűződik két nagy lépés, amellyel a Bernát István dékánsága alatt lefektetett alapokon tovább építettünk: az állandó és saját hajléknak megteremtése és a Pázmány Péter Tudományegyetemmel való jóviszony megteremtése.

Kérem a Kart, méltóztassék jegyzőkönyvbe iktatni ezeknek a nagy érdemeknek az elismerését és elévülhetetlen hálaérzetünket lelépő dékánunk iránt.

Kérem méltóztassék ezen hála és köszönetnyilvánításunkat buzgó munkatársára, a lelépő prodékán urra is kitérj eszteni.

Ha elődömnek működésében az önálló hajlék megszerzését és a Pázmány Péter tudományegyetemhez való köze- ledésünknek tényét emelem ki, mint jelentőségükben kimagaslókat, lesznek talán akik e tényekben iránybeli ellentmondást látnak, mert az egyik tény egy mértfüldkő és pedig a legjelentősebb ezen Kar önálló egyetemmé váló fejleszthetése irányában: a másik akadályoknak az elhárítása és az útnak megnyitása, a Pázmány Péter egyetembe V.-ik fakultásként való beolvadás felé, amelynek elődöm dékáni megnyitójában barátjául vallotta magát. Mondom, úgy néz ki, mintha ellentmondás volna. Pedig nézetem szerint nincs, mert e tények összeegyeztethetők, ha nem a részleteket nézzük bennök, hanem a magyar tudományosság előrehaladásának, egységes épületének .megerősítésére irányuló törekvőit.

Én azt, ami elődömet a Pázmány Péter tudományegyetemmel szemben vezérelte, teljes szívvel teszem magamévá. Nem látok veszélyt a vele való összeforradásban, hanem csak