Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - Kereskedelmi Kar - tanácsülések, 1957-1963

1960. május 23.

11 Ugyanez álla az üzemi és gazdasági szintű oktatásra. Itten is természetesen helytelen lenne valamiféle szem ­be állítás a két szintézis között. Azt szeretnénk mon­dani, hogy itt csak az a fontos, hogy az üzemi szintű munkát nem szabad elhanyagolni. Most a specializálódás­ról; azt hiszem, a tanszékeknek különbözőek az igénye­ik és a szükségleteik, nem lehet teljesen közös neve­zőre hozni a Kart. Ez nem is szükséges. Teljesen elis­merem, hogy a tanszéknél az oktatás végső célja szempont­jából indokolt és szükséges a széles specializálás. Széles specializálódás szükséges a Gazdaságföldrajz tanszéken is. Meg kell mondanom, hogy nekem nincs sem­további mi fajta igényem specializálódára, mert egyébként a problémák teljesen azonosa^ a munka során is azonos ismereteket igényel. Csanádi elvtár s hozzászólásában felveti, mi a célja a gyakorlattal való kapcsolatnak? Ha helyesen értelmezzük az irányeleket és mi helyesen alkalmazzuk, annak pontosan az a célja, hogy a gyakor­lattal való kapcsolat a konkrét munka és egyetemi ok­tatás között segit. Én azt gondolom, hogy legtöbbet Ígérő megoldás lenne, ha a gyakorlat tényleg a IX.-ik félévben, vagyis olyan időpontban következnék be, ami után még nagyon alapos egyetemi oktatási időkövetkeznék, mert akkor lehetőség lenne arra is, hogy szinbészist hozzon létre a gyakorlat és oktatás között. Mi termé­szetesen kötelesek vagyunk arra oktatni őket, hogy az élet számi álhat at lan variánsát tartogat, és az amit tanítunk a variánsoknak valami fajta átlaga, de soha­sem texativ felsorolás. 5-6 hónajbi gyakorlaton éppen / ///

Next

/
Oldalképek
Tartalom