Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-93. Felsőoktatásunk helyzetét mindenekelőtt annak alapján értékelhetjük, mennyiben felel meg a szakképzési' rendszer a társadalmi igényeknek és szükségleteknek. Felsőfokú szakképzési rendszerünk e téren egészében jelentős eredményekkel büszkélkedhet: a magyar felsőoktatás ki tudta elégiteni a szocialista iparositás, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és a kulturális forradalom hatalmas szakemberigényét, s ennek eredményeként a felsőfokú végzettségű szakemberek száma a felszabadulás előttihez képest mintegy öt és félszeresére nőtt. A magyar felsőoktatás képzési kapacitása a következő évtizedre is biztositani tudja a népgazdaság és a társadalmi élet más szférái számára a szükséges szakember-mennyiséget. Ugyanakkor a képzési rendszer és a gyorsan változó társadalmi szükségletek nem kielégitő összhangjára is utalnak azok a feszültségek, amelyek a végző hallgatók elhelyezkedése és a fiatal, pályakezdő szakemberek munkahelyi beilleszkedése terén tapasztalhatók. Bizonyos szakmákban, elsősorban a műszaki és közgazdasági pályákon, - de ugy is mondhatnánk: a "vállalati szféra" által igényelt szakképzési tipusokban - a fiatal diplomások iránti igények a végzők számát többszörösen meghaladják, a meghirdetett állások egy jelentős hányada azonban nem felel meg az adott képzés tartalmának és szintjének. Más szakterületeken -•mindenekelőtt a költségvetési intézmények által igényelt szakmákban/pl. középiskolai tanárok, természettudományi és társadalomtudományi szakemberek/ - a meghirdetett állások száma sokszor a végzők számát sem éri el. Ennek következtében szakképzettségüknek megfelelő irányú és szintű munkakörökben való elhelyezkedésük - elsősorban természetesen a fővárosban és az egyetemi székhelyeken és ezek környékén - nemegyszer súlyos nehézségekbe ütközik. A végző hallgatók elhelyezkedésének problémáiban tükröződnek a felsőoktatási intézmények nevelőmunkájának hiányosságai is - igy pl. a pályakezdők sokszor nem kielégitő hivatástudata, ragaszkodása a viszonylag kényelmes, kialakult életformákhoz -, de a képzés és a .fiatal diplomások iránti társadalmi igények közti aránytalanságokba számos, a felsőoktatáson messze tulmutató társadalmi probléma is belejátszik. Egyes értelmiségi pályák - pedagógus, jogász, orvosi stb. - elnőiesedése, és a nők érthető okokkal összefüggő alacsony földrajzi mobilitása egyaránt közrehat abban, hogy elsősorban az ország kulturálisan elmaradottabb, urbanizáltság tekintetében alulfejlett