Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-ki A felsőoktatás - hagyományos szakember- és tudományos káderutánpótlást képző funkcióin belül, illetve részben azokon túlmenően - világszerte egyre jelentősebb részt vállalt a munka melletti képzésben, a diplomások továbbképzésében, a dolgozók felsőfokú művelődésében. A nappali tagozatos képzés és a munka melletti tanulás ma már hagyományosnak tekinthető formái - az esti és levelező oktatás - mellett mind szélesebb körben terjednek a többlépcsős, moduláris képzés különböző tipusai, és mind jelentősebb szerepe és súlya van - elsősorban a tudományos utánpótlás képzésében - a posztgraduális képzésnek. A felgyorsult tudományos és műszaki haladás a felsőfokú végzettségű szakemberek ismereteinek rendszeres és szervezett megujitását, továbbfejlesztését is szükségessé teszi. A diplomamegujitó, kiegészítő, szakositó, átképző és egyéb továbbképzési formák, csakúgy, mint a különböző szintű vezetőképzés, majd mindenütt a világon a felsőoktatás bázisán szerveződtek, illetve szerveződnek. Épp ezért - a felsőoktatás változó, gazdagodó funkciói következtében - a felsőoktatás teljesítményét sem lehet csak a felsőfokú végzettségű szakemberek számával mérni. Egyre jelentősebb mutatója a felsőoktatás növekvő társadalmi szerepének a felsőoktatásban részt vevők száma, beleértve a nem teljes idejű képzésben, illetve a posztgraduális képzésben, továbbképzésben részt vevőket is /s ez a szám egyes országokban többszöröse is lehet a diplomát szerzőkének/. Ennyiben a felsőoktatásban részt vevők száma és aránya egyben - közvetve - tükrözi azt is, milyen sokrétűek, illetve mennyiben fejlődtek ki egy-egy ország felsőoktatásának különböző funkciói. A felsőfokú oktatásban részt vevők számát és arányát tekintve hazánk az európai államok között az utolsó helyek egyikén áll: bármely statisztikai mutatót vesszük is alapul - akár a 10 000 lakosra eső hallgatólétszámot, akár az egyetemi és főiskolai hallgatók százalékos arányát a 20-24 éves korú népességen belül - hazánkat nem csupán szinte valamennyi tőkés ország megelőzi, hanem - majdnem kétszeres aránnyal - a legtöbb szocialista ország is /Jugoszlávia, Lengyelország, NDK, Szovjetunió/. Továbbra is fennáll elmaradásunk - mint erre már a Központi Bizottság 1972-es határozata is utal,- a növekedés üteme terén. Bár a hallgatólétszám növelését a következő években a merítési bázis szűk volta és - mint erre a későbbiekben utalunk - munka-