Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

itl -26— hát nem vonatkozhat minden intézményre. A Minisztérium nevében megköszöni az Oktatási Bizottság alapos munkáját és észrevételeit, valamint a vitában elhangzottakat. Török Imre: Józsa elvtárs sok mindent elmondott, amit maga is elmondott volna. Körülmények, feltételek a felsőoktatásban: azért tartja fontos­nak, mert megitélése szerint könnyű belátni, hogy olyan helyzet­ben vagyunk, amikor az igények bejelentésével semmire sem me­gyünk, inkább azon kell gondolkodni, hogy a magunk eredéből mit tudunk jobban csinálni. Néhány ellentmondás, ami a vitában fel­merült : Gyenge az iskoláztatás, alacsony a meritési arány, gyengék a jelentkezők. Leginkább a nevelőmunka kerül háttérbe, rosszak a feltételek, jó szakembereket nem lehet behozni, épület, gép, számitástechnikai felszereltség rossz. Ha megkérdezzük, mi a munka eredménye, azt mondják, nem vagyunk elmaradva a világszín­vonaltól, - ebben ellentmondás van. A feltételeink, az ellátott­ság elképzeléseinkhez képest természetesen alacsonyabb szintű. Az egészségügy, kultura, tudomány területével foglalkozik; min­den konkrét tapasztalat azt mutatja, hogy ezen a területen Ma­gyarországon a felsőoktatás jelentős kiemeltséget élvezett, el­látottsága az emiitett területekhez képest jobb és elsősorban a többi területet kell a jövőben javitani. Ha saját feladataink­ról beszélünk, nagyon fontos, hogy ne elsősorban abból induljunk ki, mi az, ami nincs, hanem hogy amink van, azzal mit kell tenni és jül tesszük-e. Igaz, hogy a könyvbeszerzésben nehéz helyzet­be kerültünk, de pl. lehet az oktatói, dolgozói létszámot csök­kenteni, bár ez nem könnyű, és ezen az áron növelhetjük pl. a könyvbeszerzésre fordított összeget. Lehet a hallgatói létszámot is csökkenteni, senki nem kötelez, hogy ennyi hallgatót képezzünk, különösen amikor hatalmas gondunk az "egsizmus". Az esti-levelező oktatás színvonala rendkívül alacsony, erre sem kényszerit senki, hogy felvegyük a nem megfelelőket, vagy az I. év után vegyünk bú­csút tőlük. Tömegével lehet hasonló dolgokat felsorolni. Jó szakemberek bevonása a felsőoktatásba: legalább formálisan ellentmondás van abban, hogy nem tudunk megszabadulni az alkal­matlanoktól, mert jól érzik magukat a felsőoktatásban, a jövede­lem és az érte vállalt munka és felelősség viszonya nem lehet olyan rossz, mint ahogy erről szó van. Meggyőződése, hogy valóban a halálos Ítéletét írja alá a felsőoktatás, ha egész korosztá­lyokat nem enged be, de egészében az oktatókkal való ellátottság nem fog javulni, mert ez tényleg a világon az elsők között van ma nálunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom