Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. június 5. - 1. A kollégiumokban folyó nevelőmunka helyzete - 2. A magyar felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai. c. OM tanulmány - 3. Tájékoztató időszerű egyetempolitikai feladatokról - 4. Tájékoztató a rekonstrukcióról - 5. Egyebek - PB állásfoglalás személyi ügyekben - Szociológia Kutatócsop. tanszékké szervezése - Gyémánt- és Aranydiploma adományozás - 1980. évi költségvetés - Szakközgazdász tagozatok szigorlati tematikái - Máté Lajos belföldi aspirantúra ügye

-22— Egyetért azokkal, akik az esti-levelező képzés tekintetében uj módszereket tartanak szükségesnek. Alapvető probléma, hogy az esti-levelező képzés mindig mellékesen odadobott teher volt, soha nem volt módszertani, oktatási különállósága elismerve. Egyetért, hogy a szakosodás és specializáció túlzott mértékű, de az egyetemek nem lombikban élnek, nem függetlenek a gazdasági élettől. A szakosodás azért alakult igy, mert a gyakorlat ezt követelte, fűszerezve tárcatörekvésekkel és a főiskolák létével. Nem is annyira az egyetemeket kell meggyőzni a szakosodás túlzottságáról, hanem inkább a gazdaságot. V á g i Ferenc: Korábban már kifejezésre juttatta, hogy az előterjesztés nem tetszik. Tartalmazza ugyan a valós problémákat, nem is szépiti tudatosan a valóságot. Világos, hogy a szocializmus épitésének mostohagyereke a közoktatás, s ennek megvannak a konzekvenciái. Az anyag azokat a problémákat tartalmazza, amelyeket 13-15 évvel ezelőtt ugyanigy már megfőgalmaztunk. Az anyag nem azt mondja, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetem már kidolgozott egy koncepciót, amely esetleg ilyen és ilyen vonatkozásban nem jó, hanem mindent elölről kell kezdeni. Pl. az estilevelező oktatásban 13 évvel ezelőtt már volt koncepció, s most újra kezdünk koncepciót kidolgozni. így nem lehet eredményesen dolgozni. Sok alapvető kérdésben nincs álláspont, hogy mit hogyan akarunk megoldani. Az Egyetem kisérletezett az un. kooperativ képzéssel, ami véleménye szerint lényegesen jobb eredményt hozott, mint a hagyományos forma, de ennek anyagi konzekvenciái vannak, amit vállalni kell. Azt is meg kellene mondani, hogy miért nem tudunk előremenni ezekben a kérdésekben. Nincs emlitve az előterjesztésben az egyetemi önállóság, amivel kapcsolatban szintén tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Ma nincs önállóság. A kollégiumi kérdéseknek is szerepelniük kellene egy ilyen jellegű anyagban,^ hogy a kollégium mint szervezet, milyen pluszt tud adni az oktatáshoz. A hallgatók érdekeltségének ügyét komolyabban kellene venni, tandijjal jobban terhelni a rossztanulást, ösztöndijjal elismerni a jó munkát. A szociális oldalt háttérbe kell szoritani és elsősorban azt nézni, hogy mit nyújt a hallgató. Itt ellentmondás is keletkezhet, de az a fontosabb ma, hogy a kollégiumi kedvezményért adják meg a hallgatók tanulással az ellenértéket. Ezt kell érvényesiteni az esti-levelező oktatásban is, nem lehet ugy megoldani, hogy ne kerüljön semmibe a hallgatónak. Kovács Sándor: Az anyagban koncepcióban nincs hiány. Az előterjesztés 46. oldalon olvasható, hogy "...a felsőoktatásnak nem kell közvetlenül követnie a társadalmi munkamegosztás változásait". Hogy ennek a koncepciónak a végrehajtása mit követel, az más kérdés. Később kifejti a követelményeket. Ez a koncepció