Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. január 21. - 1. A külgazdasági szak képzésének tartalmi kérdései - 2. A szerződéses munkák helyzete - 3. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai

- 9 Forgács Tibor

: Először arról, hogy a jelentés eleget tesz-e, vagy sem az iránta támasztott követelményeknek, idő stb. kérdése. Ha több idő lett volna, akkor sem tudta volna azokat megoldani,amelyek itt most felvetődtek. Ők a leglényegesebb kérdéseket tűzték napirendre anélkül, hogy tudták volna a megoldást. Csak álláspontok alakultak ki /ennyit a jelenről/. A "külgazdaság" vagy "külkereskedelem" kérdéséről szólva tulajdonképpen egyetért, hogy mit jelent az, hogy "kiszélesült külgazdasági tevékenység". Bekapcsolja azokat a tevékenységi formákat, kapcsolatokat, amelyek ma már egyre inkább jellemzőek. A mi egyetemünkön a nem külgazdasági szakosoknak egy bizonyos külgazdasági szemlélet nyújtását is jelenti, - amely azonban egyrészt nem kizárólag a Külgazdasági Tanszéknek a feladata, hanem bizonyos alaptárgyakban kellene már alapozni e tekintetben, - másrészt bizonyos kooperáció kérdése is felmerül itt. Kincs igaza a jelentésnek abban, hogy erre nem elegendő egy féléves, vagy 1 óvea előadássorozat. Mert utána már megalapozott szemlélettel 2 éves előadás, illetve egyéb forma komoly lépést jelent előre. Ami a képzés célját illeti, le kellene tenni arról a szóhasználatról, hogy kettős célú, vagy egyes célú képzés. Senki nem vitatja azt, hogy amikor közgazdasági szemléletű embereket képezünk, ne lássuk el őket olyan ismeretekkel, amelyek a munkavégzésük ismeretéhez szükségesek. Itt csupán az arányokról van szó. A vállalati tevékenység olyan elméletét is meg kell adni, amely lehetővé teszi a munkába való bekapcsolódást. Nem volna helyes, ha nem a külkereskedelmi tevékenységgel kezdenék a munkájukat, mégpedig a gyakorlati külkereskedelmi tevékenységgel. Israeraiök kell a szellemi vezetői és gyakorlati irányitó posztokat. Azt javasolja, hogy hagyjuk a kettős képzési cél használatát is. Ili külgazdasági szakembereket képezünk, akikjet megfelelő arányban éa mórtékben fel kell vértezni ahhoz, hogy meg tudják kezdeni a munkájukat. A másik pedig, hogy elvileg sem lehet jó szakember, aki nem ismeri azt, aminek a tervezését rá akarják bizni; viszont a gyakorlati munkában megszerezheti a további ismereteket. Felmerült itt a jog kérdése. Hogy jog az, nem technika - mondta Szász Iván elvtárs. Tul is megy ezen. Érti itt a "külker.technika" elnevezésre is a dolgot. Az egyetem nemcsak külkereskedelmi technikát kell oktatni, hanem még több, sok minden mást. Más kérdés, hogy lehet-e tantárgy-integráció, a külker.technikával integrálni a jogot pl., vagy nem lehet? A gyakorlatban az vein, hogy a külker, technika és a jog is tartalmaz ilyen hasonló ismereteket. A jogászok szerint a probléma az, hogy nem azonosan állnak hozzá a kérdéshez a külker, technikát tanítók. Szerinte, ha leteszünk arról a kettős képzési cél használatáról, akkor egyúttal sokkal közelebb kerülünk ahhoz, hogy mit csinál a főiskola ós az egyetem, ós kevésbé kell elhatárolni egymástól a kettőt. Ma már nem kisért az egyetemen az, ami öt évvel ezelőtt kisértett: amig nem voltak szakfőiskolák, mindkettőt el kellett látnunk. Ezért örülünk a főiskolának, mert tisztította az egyetem oktatási profilját. Nagyon jó, hogy vannak. Az pedig mindig problémát fog okozni, hogy kezdésre a főiskolák képezik jobban a hallgatóikat. De nem akarunk a gyakorlati ismeretekben konkurálni a főiskolával. Ami a mennyi-