Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1979-1980

1980. január 21. - 1. A külgazdasági szak képzésének tartalmi kérdései - 2. A szerződéses munkák helyzete - 3. Az Egyetem nemzetközi kapcsolatai

- 6 Javasolnám, hogy tartsuk fenn a képzést itt is. A 7. ponttal egyetértek. A 8. pontot illetően: ha megoldanák kissé részletesebben a szerkesztők, hogy az egyetemi külgazdasági szakbizottságot milyen tartalommal kívánják megtölteni, mi magunk is résztvennénk ebben. A témavázlat és a mostani vizsgálati vázlat nem mindenütt jut el a végső következtetésre. Talán néhány témát tovább kellene vizsgálni, és azokat, amelyek a gyakorlat száraára fontosak, megvalósítani. Berend T.Iván

: Ő is kiváló kezdeményezésnek tartja, hogy egy szak helyzetét tekinti át az Egyetemi Tanács. Az anyaggal már közel sem tud ugy azonusulni. Ugy érzi, hogy az anyag nem tudta elég mélyen tárgyalni azt a legfőbb kérdést, - amit pedig megitélése szerint kellett volna - hogy az ide vonatkozó régi döntések mennyire indultak meg a realizálás utján, mit sikerült abból megvalósítani, és mit nem. Tudniillik ezt már mi végigvitattuk egyszer. Döntés is született, hogy bár helyesebb, ha a végcél egy egységes közgazdász-képzés, de fokozatosan a kettős képzési cél felé ugy, hogy közben a külkereskedelem és a külgazdaság irányában megyünk előre, s ez majd az egységes magasabb célt éri el hosszabb távon. Nem nagyon van értelme ezen vitatkozni, itt van az, amit az egyetem vezetősége már néhány évvel ezelőtt kitalált. De ha elfogadjuk, hogy fokozatosan akarunk efelé menni, fontos lenne azt vizsgálni, hogy vájjon hogy tudtunk a külgazdaságnak választ adni. Ebben kellene először tiszta képet kapnunk, azért, hogy a továbbiakban egyértelmű álláspontot foglalhassunk el. Ha a Rektor elvtárs olyan feladatot kapna, hogy dolozzon ki tervet a kettős képzési cél megszüntetésére, akkor e feladatot rövid távon megoldhatná. Ha fokozatosan akarjuk ezt, meg kell nézni: milyen tartalma van a külgazdasági képzésnek és mi hiányzik, az alapképzés és a szakképzés konfliktusának, problémájának az összefüggésében. A világgazdaság képzés szélesítése vagy hogy jó irányba mentünk-e, mit kellene változtatni, mi hiányzik még, vagy esetleg a Kozma elvtárs levelében foglaltak irányában kellene-e menni? Ez az egyik. A másik, hogy ő nem hisz a Minisztérium mennyiségi becsléseiben, számításaiban, annak ellenére, hogy tudja, nagyon ekzakt számitások. Figyelembe vették például azt is, hogy ki, mikor megy nyugdíjba, stb., de ez ütközik a vállalatok egészen más tipusu gyakorlatával. Ha a külker, vállalatokhoz kerül egy fiatal diplomás, az a tapasztalat, hogy sokszor alig férnek el az Íróasztaloknál, és nem tudják, hogy milyen feladatokat adjanak a fiataloknak. Igy a fusztrációjuk teljes, ugy érzik, feleslegesek ehhez a munkához. Itt valami olyan ellentmondás feszül a gyakorlat valósága és a Minisztérium számításai között, amit fel lehet oldani azzal, hogy a végzés után 5 évvel majd csak megtalálják a helyüket; de közben itt összemosódik a főiskola mindkét szakán folyó képzés, ós majd az élet nagy rendje lesz a végső rosta. Tehát e mennyiségi igényekkel szemben bizalmatlan, véleménye, hogy nem szabad nagyon szigorúan figyelembe venni ezt. Végül a szakképzés összefogottsága merült fel problémaként, a nagyobb integrálás lehetősége, Az anyag, nagyon helyesen, megemlíti a jogi képzést is, s itt szükség van az Egyetemi Tanács állásfoglalására.- A jogi képzés tul kicsi nálunk, ezen a szakon pedig különösen. "Technika"- címszó alatt ugyan igen sok jogi ismeretet oktatunk, de talán a tárgyak elrendezésében van a tisztázatlanság. Ha az integráció felé akarunk menni - amire Kozma