Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1977-1978

1977. december 12. - 1. Jelentés a Nyelvi Intézet helyzetének, működésének vizsgálatáról

- 12 növelése lehet, ez anyagilag sem jelenthet többet. Felmerülhet, hogy mihez mérjük a szinvonalat. Helyzetéből következően csak a Külker. Főiskolához tudja mérni. Az esti tagozaton ugyanolyan diplomát adunk, de nyelvoktat ás nélkül kerülnek ki a hallgatók, akiknek kevesebb tudásuk lesz, mint a főiskolát végzetteknek. Ma is viták folynak a Nyelvi Intézetben, hogy kell-e vagy nem szaknyelv. Az Intézetből egyesek vagy egyes tanszékek megkeresik a tanszékeket és kérnek anyagokat, de valamiféle szervezett rendszere a szaknyelv beépítésének az oktatásba nincs. Vannak jó egyéni kezdeményezések. Másfél éve meghivták az angol nyelvi csoporthoz, ahol nagy lelkesedéssel láttak munkához, segitséget kértek, igen jó légkör volt. Egy év múlna a csoport legjobb emberei jártak egymásra panaszkodni. Ennek okát nem ismeri. Ennek ellenére az angol csoport munkáját jónak tartja. Ez is vezetési koncepció kérdése, hogy a szaknyelvet igényelje az Intézet, de problematikus, hogy munkátársaival több nyelvi árát látogatott, mint a Nyelvi Intézet vezetői együttvéve. A labor, kérdését nem véletlenül vetette fel, a számokból egyértelmű, hogy egy hallgató havonta egyszer megy be. Ez felveti a ügyelem és motiváció kérdését. Hallgató korában elképzelhetetlen volt, hogy valaki ne járjon órára. A hallgatói véleményeknek nagyon örül, a Tanszék egyetért velük, egyet kivéve: a szaktanszékek bevonását a nyelvoktatásba nem tartja jónak, tapasztalata szerint nem vált be. S z u h a y Miklós: Eddigi munkája során nem volt módja megismerni a Nyelvi Intézet munkáját. A jelentés mértéktartó, ismereteivel összhangban állónak bizonyult, képet ad a helyzetről. Sajnálja, hogy a hallgatói vélemények nem épültek be az anyagba, mert elsősorban erről az oldalról találkozik az Intézet munkájával. Jó lenne, ha a javaslatok közé bekerülne, hogy mit tesz az állami vezetés, hogy a hallgatói véleményeket, ha megalapozottak, határozatok kövessék. Szóba került a nyugdíjaztatás. Itt nem csak arról volt szó, hogy emberek menni akartak, hanem küldték is. Lehet, hogy az utóbbi években ez már nem probléma, de korábban igy volt. Az anyag nem megfelelő súllyal foglalkozik az oktatók előrehaladási problémáival. Sok szó esett a tudományos előrehaladásról, és elismerésre méltó, de mindig vannak, akik nem képesek kandidátusi disszertációt irni és ez fokozatosan jelentkezik majd a fiatal oktatóknál is, akik a magas óraszám miatt nem léphetnek előre és ugy érzik majd, hogy becsapták őket. 64 főállású oktatóból 3 a nyelvtanár. Nem volna-e jobb, ha nem kényszeritenénk az embereket ilyen feltételek vállalására? Nagyobb mértékben kellene nyelvtanárokat alkalmazni, akik fizetésben előrehaladnak, de nem állitunk eléjük tudományos követelményeket.