Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1975-1976

1976. március. 10. - 1. Középtávú tudományos kutatási terv - 2. A nők helyzete Egyetemünkön - 3. Személyi ügy - Oláh Tibor pályázata

m -6ugy jelennek meg, mintha ezeket a témákat kutatnák a jövőben, holott nem lehet megállapítani, hogy mekkora szabad kutatási kapacitás lesz 1980-ig. Nemcsak a létszám változik, de egyéb okból is lehetetlen. Azokat a témaköröket jelölték meg az elmúlt évek tapasztalatai alapján, amelyekben kutatásokat végeztek, jelezve, hogy erőikhez képest tovább fognak ezekben dolgozni. Ezek keverednek konkrét tervekkel. A félreértések jelentős része és a témák nagy száma ebből adódik. A Tanszéken egy oktató egy témával foglalkozik 5 éven át, ez nem sok véleménye szerint. Stark elvtárs hozzászólásával kapcsolatban: a téma, ami az Ipargazdaságtan Tanszéknél is szerepel, a marketing fontos területe, amelyet valamelyik közegben, az iparban, kereskedelemben stb. kell kutatni és véleménye szerint ez nem jelent átfedést. Szabó Kálmán: Megyeri elvtárs anyagát későn kapta meg, ezért jelentésének első része tárgytalanná vált. A Szocialista vállalat főirány terveit jó lenne, ha átnéznék a tanszékvezetők, dékánok és kapcsolatot keresnének a főirányhoz. Különösen módszertani tanszékeknél a tapasztalatok alapján fontosnak tartaná, ha nagyobb erővel kapcsolódnának a vállalati kutatásokhoz. A tanszékek együttműködéséhez: kutatás szempontjából egy tanszék egy kutatóhely, ez nem serkent az együttműködésre. Azt is látni kell, hogy egyes tudományágak kutatási központjai nem az Egyetemen vannak és az ehhez kapcsolódó tanszékek elsősorban ezekkel keresnek kapcsolatot, nem az Egyetemen belül más tanszékekkel. Másrészt a tanszékek kutatásai nagyrészt a gyakorlattal állnak kapcsolatban, ez is ellenható tényező az integrálódás szempontjából. A problémák sokoldalúan merülnek fel, ezért tudományos szempontból irányitási strukturánk ellene mond az együttműködési törekvéseknek. Az egy-egy témában érdekelt tanszékek különböző karokhoz tartoznak, ezért a kari szervezet nem tud befolyást gyakorolni, a központi vezetés pedig tul messze van az egységektől ahhoz, hogy konkrét orientációt tudjon adni. Tehát alulról kellene ezt megoldani, nem felülről lefelé, ezen kellene gondolkozni, mert az eredményhez képest aránytalanul mags a központi ráforditás, koordináció stb. A speciális kurzusok esetében nem baj, ha azt akarják oktatni, amit kutatnak, az alapstudiumok esetében azonban nem szerencsés. Nincs megfelelő szűrő, amely az oktatási célrendszer lehetne. A tervek egyharmadának megvalósulása is nagy eredmény lenne, de a tapasztalatok szerint jelentős részük nem teljesül. Meg kellene nézni, hogy a tervek mögött mi az emberi realitás. Sokkal jobb lenne megmondani, ki az a 4o ember, aki eddig már produkált, mint 4oo témát jóváhagyni. Aki még nem produkált, hagyjuk kutatni, de ne gondolkodjanak már most témákban. Át kellene gondolni, hogy mit értünk a kutatás koncentrálásán, kollektív jellegén. Elméleti tudományokban elképzelhetetlen, hogy az igazán alkotó tehetség egy szük körbe zártan tudjon dolgozni. Nem lehet kizárni a tehetség, alkotókészség szerepét, ezt alapvetőnek tartja.