Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1973-1974

1973. december 17-18. /Visegrád / - 1. Előterjesztés az egyetemi reform eddigi tapasztalatairól és a további feladatokról - 2. Javaslat Széles Adolf kitüntetéses doktorrá avatására - 3. Egyéb - KK fejlesztési alapból lakásépítési hozzájárulási alap képzése

-175tekintem, hogy hoz amit hoz, én azt belepréselem abba a keretbe, amit most kialakitok, mivel most kereteket alakitunk ki. Orditóan kiderül ez az ellentmondás ebtől az előterjesztésből . A másik kérdés, ami nagyon lényeges, és nem igaz, hogy nincs összefüggésben az egyetemi összképzéssel: a közgazdasági módszertani, de főleg módszertani alapozó képzés problémája. Ebben is ki van küldve egy bizottság, amely áprilisban terjeszti elő a jelentését, hogy a számítástechnika oktatas helyzete, a matematikai oktatas helyzete milyen igyetemünkön. Feltételezem, hogy a vizsgálódás legalabbis két sikon folyik; egyrészt, hogy függetlenül attól, hogy milyen szakos, szakágazatos egy közgazdasz, milyen alapvető módszertani ismeretekkel kell rendelkeznie és azután differenciáltan a másik sikban, hogy a szaktól, szakagazattól függően milyen irányú, mennyiségű és tartalmú képzésben kell részesüljön. Itt is áprilisban történik meg a jelentés vitaja ás annak alapján valamiféle érdemi állásfoglalás. Ivlost dönteni akarunk a számitastechnika óraszámaban, az egyes félévekben való elhelyezése, tehát az oktatasi forma dolgaban, bizonyos fokig ide is kapcsolódik a filozófia oktatasanak problémája; a matematikával ugyanez a helyzet, óraszámot emelünk stb., anélkül, hogy ismernénk a módszertani tárgyakkal foglalkozó bizottság állásfoglalását. A harmadik kérdás ennek alátámasztására, hogy kritikaiak azok a megállapítások, amelyek a szakszeminárium tartalmára vonatkoznak, amelyek a szakmai gyakorlatra stb. vonatkoznak, S': a szakszemináriummal kapcsolatban megállapítja az előterjesztés, hogy egyes előadók felkészültsége nem felel meg, nem tartják meg az órákat stb. Tulajdonképpen mind olyan megállapitas, amely a munkafegyelem elégtelenségére utal és ez után következik a javaslat: csökkentsük a szakszemináriumot 3-ról 2 órara. Ezt nem latom megalapozottnak. Lehet, hogy igaz, hogy csökkenteni kell, habar nem hiszek benne, mert ez volt az egyetlen studium, amelyről kezdettől azt mondtuk, hogy ez a 3 óra nem a diáknak kötelező elsősorban, hanem a tanarnak 3 óra elsősorban, mert ha van 12 szakszeminaristája, akkor ezekkel való csoportos, részben 2-3 fős kisebb csoportokban való rendszeres foglalkozás képtelenség, hogy 3 óraba beleférjen, ha komolyan ás rendesen csinálja. A szakszeminárium az a legfontosabb oktatasi módszer, forma, amiben a hallgató az addig tanultakat, beleértve a közgazdasagi, világnézeti, módszertani targyakat, legkomplexebben és legszintetizaltabban, alkalmasásig viszi el. En tehát ezt az előterjesztést a magam részáről nem tartom olyannak - lehet, hogy emögött vannak vizsgálatok, csak nem tudom, miért nem tükröződik benne, amelyeket, ha ismerném, lehet, hogy azt mondanám, rendben van, vagy ülnek, vagy ezért ás ezért kritizálhatom ezeket a javaslatokat ás tehetek helyettük mast, - hogyha szavaznom kellene, jó lelkiismeret-