Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

Cli -32elejét, magyarul a koncentráció véget és a következő koncentráció elejét. Itt van a tragikus törés. Amikor magam több kollégámmal egyetértésben /nem kis vita árán kialakitott egyetértésben/ a koncentráció megtartása, ill. megreformálása mellett voksolok, ezt azért teszem, mert a meglévő tagadhatatlan eredmények mellett nagyon világosan áll előttünk most már a két különböző periódus közötti szintkülönbség

, zuhanás. Valahol le is irtuk, hogy hány százalék, azt hiszem 6o_j_vagy7oí^. A nem aritmikus oktatási rendszer hatékonyabb volt. De kár a multat feszegetni. Hogyha azt a rendkívüli nagy kontrasztot nézzük, arai az intenzív, heti 24 órás foglalkozás és az utána következő heti 2 órá3 foglalkozás között fönnáll, azt hiszem a hatékonyságról és annak a jelzőnek a helytálló voltáról, hogy "szintfenntartó periódus", nem kell sokat vitatkoznunk. Hogyan látjuk mi ennek a formának a jobb és hatékonyabb működését? Ezt a rendkívül nagy letitüdöt csökkentenünk kell. A hatalmas óraszámigények előállásával is meg lehet ezt indokolni, de jól tudom, hogy ebben a közegben egy ilyesfajta előterjesztéssel csak megbuknék. De bizonyos mértékű óraszám-igényt bejelentenék ezen az értekezleten is. Ez nem csak a koncentrációs, meg a nem koncentrációs periódus kérdése. Azt hiszem, hogy minden szakmának a képviselője elfogult a maga szekmájával szemben. De ebben az elfogultságban neo kisebb protektorunk van mint Kádár János, aki azt mondta, hogy "azért fizetik azt a szaktanszéket, hogy a saját szaktárgyát a világ közepének tartsa". Én próbálóm nem pontosan a közepének, de nem is a perifériájának tartani a nyelvoktatást, hanem beleágyazni abba a kontextusba, amit a közgazdászképzés jelent. Ha a közgazdász-képzés szerves része a nyelvi képzés, akkor ennek a konzekvenciáját is le kell vonni. A nyelvi képzés specifikumait vegyük figyelembe: "úszni általában csak iszva lehet megtanulni". Minden tudományág képviselője azt mondja, hogy a tudományág specifikumai szükségessé teszik a hallgatóknak a profeszszorral való intenziv találkozást*Meglehetős vegyes érzelmekkel