Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1972-1973/2

1973. május 7-8. - 1. A reformmal kapcsolatos, még le nem zárt kérdésekben állásfoglalás - 2. Jelentés a tananyag-korszerűsítési munkáról - 3. Az Egyetem előtt álló legfőbb feladatok az oktatás helyzetéről és továbbfejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtásával kapcsolatban - 4. Egyéb - Doktori Szabályzat módosítása / Piackutatási elemzés- szervezés szigorlati tárgy felvétele /

-17Ha elolvastak az elvtarsak figyelmesen az előterjesztésünket, az a legnagyobb problémája a koncentrációnak - mi a koncentrációt az oktatas szerves részeként kezeltük, azért kényszerülök néha visszatérni az előző napirendi ponthoz, mert igy próbálok hozzászólni az a rendkivül nagy kontraszt, ami a koncentrált időszak rendkivül intenziv foglalkoztatási rendje ás a folyamatos képzési idő között volt. A javaslatunk egyik része erre vonatkozik, hogy ezt az ellentétet, amennyire lehet, feloldjuk; Az az érzésem, hogy Solymár elvtárs azt a biralatunkat, amely az 1 év alatti felejtés százalékát hozta fel - 4o-6o % - próbálta átmenteni ebbe a javaslatba, de nem azzal a formával, ahogy mi csináltuk. Annak idején, amikor megtettük a kari előterjesztésben a kétnyelvű koncentrációs formara a javaslatunkat, megoldottuk volna. A heti 2 vagy 3 óra teljesen független ebből a szempontból a Koncentráció formájától, az egy kiegészítő része a koncentrációnak. A kétnyelvű koncentrációval kapcsolatban azt mondták az elvtársak - és ezt kénytelen vagyok elhinni -, hogy megoldhatatlan tantervi és egyáb problémákat von maga után. Éppen ezért az előterjesztésünk másik variánsa a mostani rend megtartasa mellett, javasoltuk a 3 órára való felemelést. Ez volt az egyik dolog. A másik dolog: a mi reformelképzelésünk elsőrangúan az egyetemi reformelképzelésekhez próbált igazodni, amikor a rendkivül differenciált és szétaprózott oktatasi forrnak mellett az integrált formákat javasolta előnybe helyezni. Effektive 13 nyelvet tanitottunk, ehelyett 3-at javasoltunk. Tehát ha valaki a szétaprózottság ellen van, én több kollégámmal ellene vagyok, bar ebben viták vannak természetesen. A harmadik, amiben előrelépést javasoltunk, a nem nyelvrgényes szakoknak a nyelvi kulturáját fejleszteni. Országos tendenciába beleágyazódva javasoltuk, és nem szerettünk volna itt lemaradni, amikor országosan előrelépésről van szó. Egyetemünket mindig azok között szoktak emlegetni - és ebben van nagyon sok igazsag, ha nem is teljesen igy igaz -, hogy nagyon jó eredményeket ér el a nyelvoktatasban. Ennek ellenpólusa volna a visszalépés. Hogy ennek milyen okai vannak, hogy Solymár elvtárs ezt nem tette magáévá, nem tudom, de ez lett volna az előrelépés, de ez a- jelenlegi óraszámba nem fér bele; beszélni csak beszélve lehet megtanulni. Hogy ez belefér a 27-be vagy nem, - az én számból nagyon idomtalan volna azt mondani* hogy ennek vagy annak a tárgynak a terhére erőszakoljuk bele a nem nyelvigényeseknek a heti 2 óráról 3 órára emelését a nyelvoktatasnak. Tájékoztatásul közlöm, hogy mindenki szamara nyitva áll a lehetőség a nyelvi szigorlatok letételére. Ez a többéves tapasztalat alapján, 2o %-a a hallgatóknak.