Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1969-1970
1970. április 13. - 1. Szakágazati oktatás elkezdése - 2. Beszámoló a Politikai Gazdaságtan Tanszék helyzetéről - 3. Beszámoló a tudományos ülésszak előkészítéséről, javaslat emlékettek odaítélésére
-4Do azért itt is látnunk kell, milyen közgazdasági készségfejlesztésre készültünk fel elsősorban közvetlenül: szakirányú vagy szakágazati irányú készségfejlesztésre-e? Inkább az előbbire. Népgazdasági ágak szerint szükitett, körülhatárolt, s azon belül többirányú, párhuzamos készségekre ás nem annyira a különböző népgazdasági ágatc között jól konvertálható, s alapvetően egyirányú készségfejlesztést tartottuk szem előtt az egyes hallgató aspektusából nézve. Az előbbi pedig egy bizonyos szinten tul nem lehet elég alapos, szétforgácsolja a hallgatók energiáját ás a közgazdasági valóság által bármely népgazdasági ág egy-egy funkcionális területén dolgozó közgazdásszal szembeni követelményeknek egyre kevésbé megfelelő a tudásnak az a mélysége, amit igy biztosithatunk, illetve amire e képzési rendszerben szert tehetnek akár a legtehetségesebb hallgatók is, nem is szólva a zömről, amely természetszerűleg átlagos tehetségűikből és szorgalmuakból áll. Ö sszegezv e az eddigieket, az mondható: a vezetés által szorgalmazott szakágazati képzés előkészítése és ennek hatására tett tanszáki erőfeszítések végeredménye csak részben az, amit feladatul magunk elé tüztünk. T.i. a szakagazatositás értelmének csak egyik oldalát, nevezetesen a specializálódást, differenciálódást fokozt a, mégpedig a sz akok kö zött jobban, mint a szakokon belü l. Enné1 k evésbé látható azonban a szakok közötti integrálódás elő rehaladása. Ami e tendenciában nem jó, az az, hogy a funkcionális jellegű képzés erősitáse, az ilyen diszciplínák számának növelése inkább szakás nem szakágazati irányú. Ez egyfelől erősiti,, maricánsabbá teszi az egyes népgazdasági ágak szerinti szakok elkülönülését egymástól, másfelől viszont szátforgácsoltságot, oktatási elaprózottságot szül az egyes szakokon belül. Vagyis közgazdászképzésünk objektív e inkább 3 szak-jellegét, mint a szakágazati jellegét erősíti, de ez a tendencia az oktatás szinvonal-cmelását csak bizonyos hatarig engedi, azon tul nem. Sőt, egyre élesebben veti fel a gyakorlatnak a közgazdászokkal szembeni igénye és a kibocsátott közgazdászok felkészültsége, képzettségének jellege között már- ma is sok tekintetben lévő ás érezhető ellentmondást. Eolott a szakágazatositásra épitett
