Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb

-26m Nem tudja, miért volna lehetséges csak akkor ésszerűbb bérgazdálkodási javaslatot összeállítani, ha tudjuk, mennyivel emelkedik a jelenlegi béralap. .Megfordítja a kérdést és nemcsak a praktikusság szempontjából, hanem elvileg ugy néz ki a helyzet: ha azt mondjuk, hogy csak akkor tudunk ésszerűbb rendszerre javaslatot tenni, ha megmondják, mennyivel amelik a rendelkezésre álló alapot, azzal azt mondtuk - és ez elvi kérdés, ebben agyét kell érteni az Egyetemi Tanácson - hogy a jelenlegi, e célra rendelkezésre álló pénzügyi alapot a lehető legésszerűbben osztjuk el, - ebben pedig nem hisz. Javasolja, munkáljuk ki azt, hogy a jelenleg rendelkezésre álló pénzügyi alappal hogyan tudunk ésszerűbben, ösztönzőbben gazdálkodni, emellett mondjuk meg azt, hogy milyen korlátok vannak abban, hogy ezt a javaslatot keresztülvigyük és milyen további problémákat vet fel, tehát hogy nem szüntet meg minden problémát. Amikor ezt megtettük, beszéljünk arról, hogy ilyen és ilyen indokok alapján milyen további pénzügyi források szükségesek és akkor megjelölhetjük a különféle forrásokat, akár a jelenlegi összegyetemi költségvetés Összegének terhére - tehát az egyes rovatok közötti virement-olás segítségével -, akár pedig az összköltségvetés felemelése utján. Ami elhangzott, döntően arra vonatkozott, hogy miképpen kellene növelni az össz-béralapat. Ez a dolog egyik része kell legyen. Kilátástalan helyzet alakul ki a Minisztériummal szemben, ha azt mondjuk, hogy adjatok több pénzt és akkor megmondjuk, hogyan gazdálkodjunk jobban. Ez nem lehet álláspontja az Egyetemnek, amikor évek óta és joggal merül fel, hogy lehetne a meglévő pénzzel jobban gazdálkodni. Nem állítja, hogy ez mindent megold, de bizonyos tartalékokat feltár. A javaslat pozitiv törekvés arra, hogy próbáljunk valamiféle utat, javaslatot körvonalazni, hogy milyen irányban lehetne menni annak érdekében, hogy a jelenlegi pénzt ésszerűbben használjuk fel. Ez biztos, ha nem is pontosan igy van, ahogy le van irva; pl. nem látja, hogy milyen kritériumok alapján lehet minősíteni egyik va y másik munkát, de követelmény és járható ut, hogy a vezető beosztású elvtársak az eddiginél nagyobb körültekintéssel, felelősséggel, az illető kollektívákra való na

Lyobbfoku támaszkodással minősítsék az emberek munkáját a színvonal tekintetében is. Na egy vezetőnek azt^ mondják, hogy egy egység munkája igy ás igy Ítéltetik meg és ennyi áll rendelkezésre, ezt osszák fel munkájuk alapján, előre lehet lépni a jelenlegihez képest, ha nem is lesz tökéletes, de a kollektív szerepét növelni fogja, a szubjektivizmus veszélyét csökkenti, ha a prámiumjavaslatot megtárgyalják ás ennek alapján dönt a felelős vezető. Javasolja, hogy a kérdést válasszuk kétfelé: mondjuk meg, ho-