Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1966. december 5. - 1. Jelentés az 1965/66. tanév tanulmányi munkájáról, valamint a vizsgák és államvizsgák tapasztalatairól. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 2. Javaslat az egyetemi oktatók jutalmazási rendszerének továbbfejlesztésére. Előadó: dr. Riesz Miklós tanszékvez. egy. docens - 3. Szóbeli tájékoztató a magyar-jugoszláv üzemszervezési konferenciáról. Előadó: dr. Varga Sándor tudományos rektorhelyettes - 4. Egyéb

-19során^Polinszky elvtára ugy fejezett ki, hogy vajon a Minisztérium a segítséget ebben a kérdésben a'Kertészeti és Szőlészeti Főiskolától vá£ja ? Evidens, hogy a Közgazdaságtudományi Egyetemtől kéri. Tehát ebben az irányban kellene tovább haladni. Az olyan jellegű, helyeslendő elképzelések, amelyek virement-olás lehetősegeit szélesebben ajánlják, már a korábbi megbeszélések során is felme ültek; pl. Bikics elvtárs a legutóbbi minisztériumi megbeszélés során ezekre nagy nyomatékkal utalt. Kb. az az elgondolás alakult ki, hogy próbáljuk most első lépésként ezt a megoldást kidolgozni, annak előrevetítésével,' hogy a második lépés már egy sokkal rugalmasabb virement-olás lesz, amit további lépések fognak követni, amelyeket már most jelezni lehet. Végül megjegyzi, hogy van a vitáinknak egy sajátos dialektikája: amikor az adott helyzet elemzéséről van szó, úgyszólván egyértelműen, elementáris módon tör fel a kritika az adott helyzettel kapcsolatban, rámutatnak, hogy vannak rejtett vagy eléggé nyilt tartalékaink, amihez nem nyulunk hozzá, pedig meglévő erőforrásainkat is sokkal ésszerűbben lehetne felhasználni stb. Ezután következik a javaslattevő fázis, amikor majdnem az derül ki, hogy maradjunk annál, ami van, osszuk fel azt, ami van stb. Kéri az elvtársak közreműködését, hogy jussunk el a további fázishoz, és biztos, hogy ha azok az elvtársak, akik igen megalapozottan hozták fel aggályaikat, konkrétan bekapcsolódnak ebbe a munkába és segitenek, sok vonatkozásban tökéletesithetjük a valóban tökéletesítésre szoruló javaslatokat. .7 i 1 c s e k Jenő: Egyetért Pach elvtárssal. Akik résztvesznek az uj mechanizmus előkészitésében, tudják, hogy ilyen szalámipolitikával nem lehet eredményt elérni. Óvja az Egyetemi Tanácsot attól, hogy most speciálisan a premizálás kérdésében bármilyen határozatot hozzon, anélkül, hogy ne az egész egyetemi gazdálkodás kérdését vessük fel. Biztos, hogy szép számmal vannak tartalékok és kötelességünk ezeket felszinre hozni, de tudomása szerint hátrányos helyzetben vagyunk más egyetemekkel szemben még a fizetések tekintetében is, s ezért"is nyilvánult mag bizonyos ellenállás. A mechanizmus irányelveit is teljes összefüggésében kellett összeállítani; itt sem képzelhető el, hogy más módszert követhessünk. Egyetért Réczei elvtárssal? a meghívott előadóknál takarékoskodunk az óradijakkal, amelye mé egy segédmunkás munkadiját sem érik el: kb. 6 í?t-os órabérnek felelnek meg. Ugyanakkor a meliivott óraadók számával is maximálisan takarékoskodunk, s inkább felveszünk félállásba gyakran nem sokat produkáló oktatókat, csak azért, mert anyagilag másképp nem lehet rendezni ezt a kérdést. A problémákat csak egységesen lehet megoldani. Nem hiszi, hogy most, ezen a Tanácsülésén lenne lehetőség arra, hogy konkretizálhassunk olyan javaslatokat,