Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

-23Ez kapcsolódik ahhoz a kérdéshez, amit nagyon fontosnak érez: az anyagi és erkölcsi ösztönzők kapcsolatának szükségességéhez. Arra, hogy a termelőeszközökhöz való egyenlő viszonyt hogyan fogjuk fel, nem kiván kitérni, a dolog lényege az, hogy olyan ösztönzőrendszert kell kialakítani - és ilyenirányba igyekszünk ma menni - amely megfelelően kapcsolja össze az anyagi ösiönzést az erkölcsi ösztönzőkkel abban az összefüggésben, hogy az egyén tevékenysége a társadalom, a kollektíva tevékenységével szervesen kapcsolódjék. Ha az egyén kizárólag vagy döntően csak az egyéni munkateljesitmény alapján részesedik a társadalmi javakból, bizonyos mértékben elszakad a közösségtől, és bizonyos mértékben szembe is állítja a közösséggel. Ezért van nagy jelentősége, hogy a szocialista vállalatokon belül egyre következetesebben olyan ösztönzési rendszert igyekszünk kialakítani, amely az egész kollektíva termelési eredményeiben teszi érdekeltté az egyént, és fordítva. A másik nagy kérdés a nacionalizmus. Szeretné hangsúlyozni, hogy ami az anyagban szerepel, néhány ide vonatkozó munka tanulmányozása alapján alakult ki, tehát semmiféle szakszerűségre igényt nem tart. Mégis felvetették, hogy problémák vannak ebben a vonatkozásban, döntően Szirmai elvtárs hozzászólásának egy része keltett bizonyos megütközést, sőt bizonyos ellentétes felfogásokhoz is vezetett. Véleménye szerint noha felesleges élezni a szocialista országok közötti nézeteltéréseket ebben a vonatkozásban, mégis az anyag helyesen foglal állást, amikor azt mondja, hogy minden kommunista pártnak joga és kötelessége, - a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösképpen -, hogy a határain tul megnyilatkozó mozzanatait a nacionalizmusnak bármilyen fórumon bírálja. Emellett mindjárt hangsúlyozza az anyag, hogy ennek párosulnia kell a hazai nacionalizmus minden megnyilvánulásával szembeni következetes harccal. Annál inkább kell ezt hangSilyozni, mert erre a vitára olyan szlovák elvtársak, akik nagyon elvtársisas, jó hangvételé választ adtak, egyik-másik problémára tulajdonképpen azt mondják, hogy bizonyos vonatkozásban és bizonyos oldalait tekintve pl. az 1848-49-es forradalmat kissé túlértékeli a magyar történetírás, és láthatóan érzékenyek arra, hogy más népek esetleg ténylegesen komoly, jelentős szabadságmozgalmait mi miként értékeljük. A szlovák elvtársak reagálása a mi álláspontunkra tulajdonképpen abból is származik, hogy nem értenek egyet a Stur mozgalommal szemben elfoglalt, lényegében negatív álláspontunkkal, ezt nemzeti érzelmeik megsértésének tekintik. Ezért kerül az anyagba az a megjegyzés, hogy differencitáltan, rugalmasabban kell kezelnünk egyes szocialista országokban megnyilvánuló nacionalista tendenciákat. A kozmopolitizmus valóban teljesen kimaradt az anyagból, pedig ez az elmúlt években legalább olyan sulyu kérdés volt bizogtyos rétegekben, mint a nacionalizmus. Erről a továbbiakban bővebben kell beszélni.