Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes
-22tehát az ifjúság megítélése, de ahhoz, hogy a tudatot és az érzelmeket helyes irányba vigyük, mindig meg kell mondani az igazságot a fiataloknak. A problémák és ezek megoldásának felvázolásával lehet az ifjúság tudatát és aktivitását formálni. Ezzel kapcsolatos a szocialista hazafiság, proletár internacionalizmus szellemének erősitése, hogy a hallgatók tudják becsülni az országban történt nagy eredményeket és más szocialista országok eredményeit is. Tudják ezt becsülni akkor is, ha a szocialista világrendszeren belül nehézségek, problémák vannak. Ebből a szempontból fontos, hogy a távlatokat mutassuk meg. A harmadik mozzanat az őszinte, bátor szellem kialakítása az Egyetem minden szintjén. Az utóbbi időben mintha ez a légkör bizonytalansági és más mozzanatokból következően gyengült volna. A már kialakult hallgatói magok kissé aktivabbak, határozottabbak voltak az elmúlt években, következetesebben vitatkoztak, védték a szocialista álláspontot. Nagyon munkás származású és párttag fiatalok sem lépnek fel a csoportban a különböző helytelen nézetekkel szemben, olyan meggondolásokból, amelyek közül csak egyet említ, hogy nem akarnak vitatkozni kollégáikkal, mert legfontosabb a jő barátság. Erősen vitatták - Szabó és Forgács elvtárs - azt a kérdést, hogy az életszínvonal emelkedésével szükségszerűen együttjár-e a különböző polgári-kispolgári mozzanatok jelentkezése a gondolkodásban, magatartásban. Ha a kérdés igy van feltéve, akkor egyértelműen nemmel kell válaszolni. A társadalom legkülönbözőbb osztályaiban, rétegeiben találkozunk ilyen mozzanatokkal. Nem azért védi ezt az álláspontot, mert a KB egyértelműen ilyen aspektusban veti fel a kérdést, hanem konkréten arról van szó, hogy a kispolgári tendenciák bizonyos megélénkülése részben az életszínvonal gyors emelkedésének, részben pedig a nem megfelelő és nem eléggé hatékony politikai-ideológiai munkának a következménye. 1957. után nem általában emelkedett az életszínvonal, hanem meglehetősen gyors ütemű emelkedés történt, ami olyan fordulópontot jelentett eléggé széles rétegek fogyasztásában, hogy uj fogyasztási cikkek hirtelen, robbanásszerűen kerültek be fogyasztási körükbe. Pl. lakásépítési kedv, gépkocsi és egyéb tartós fogyasztási cikkek vásárlása. Ez hatott az emberek szemléletére, életmódjára. Egyéni véleménye, hogy nagyon sok elvtársnál, akinél az 1957-et megelőző időszakban baráti beszélgetéseknél alig volt más téma, mint az ország, a párt, a nemzetközi aunkásmoz alom kérdései, érezhető volt, h°gy gondolatköre áttolódott ezekről a kérdésekről a lakásépítés, autóvásárlás stb. problémájára. Még az ilyen körülmények között kialakult tendenciákat is hatékonyabb politikai munkával, nemcsak ki lehet egyensúlyozni, hanem terjedését is meg lehet akadályozni. Ilyen meggondolásból vonja le azt a következtetést, hogy mindkét tényező hozzájárult, hogy atársadalom egyik-másik rétegénél ilyen jelenségek vannak.
