Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

-17Elnök : Dusek elvtársnő utolsó mondatához kapcsolódva megemlíti, hogy Erdei elvtárs valószinüleg azért tekintett el a feldolgozás további módszerének megemlítésétől, mert a PVB ós a Rektori Értekezlet elfogadott egy rektori utasitás-tervezetet amely részletesen felvázolja a teendőket mind az oktatók, mind a hallgatók körében. Az oktatók körében tanszéki értekezletek sorozata, a hallgatók körében pedig un. kongresszusi szemináriumok sorozata következik, A második félév első hónapjainak egyik legfontosabb munkájáról-van szó. Kb, azok a kérdések, amelyek itt szerepelnek, a hallgatóknál különböző kongresszusi szemináriumok tágiáját fogják alkotni. Az a javaslat, amelyet Szabó elvtárs vetett fel, lényegében szintén megvalósul; a mostani anyag felkészítést jelent a tanszfki értekezlet- és sze minári ura-sorozathoz. B e r e i Andor: Az anyag aláhúzza a kongresszuson is emiitett ellentmondások jelentőségét és azt, hogy ezeket egyetemi oktatásunkban sokkal őszintébben kell feltárjuk, mint azelőtt. Ez igaz. Annak idején többször állást foglalt abban, hogy nem lehet a valóság ellentmondásait kiküszöbölni az oktatásban, de ugyanakkor le kell szögezni, hogy ez sem problémamentes dolog. Az ellentmondásokat feltárjuk az oktatás folyamán, de sajnos ez sokszor negativizmusba torkolik. Sz a hallgatók fejében sokszor ugy tükröződik, hogy mindez pesszimista értelmet kap, elbizonytalanodás keletkezik, sokszor ellenzéki hangulatot táplálunk stb. Ha nem tárjuk fel az ellentmondásokat, annál roszszabb, de hogy milyen következtetéseket vonunk le, azt nagyon végig kell gondolni. Nem helyezünk elég súlyt az elért eredményekre, hogy hogyan fogjuk leküzdeni a hibákat, hogyan fogjuk feloldani az ellentmondásokat. Ez nemcsak az egyetemi oktatásban jelentkező probléma, A szocializmus politikai gazdaságtan tankönyv KGST-fejezetének vitájában is figyelmeztetni kellett a vitában résztvevőket, hogy a KGST-t nem lehet csődtömegnek tekinteni. Sokszor felteszik a kérdést, ha ilyen ellentmondások vannak, vajon a kapitalizmusnál jobban oldjuk-e meg a kérdéseket, Ugy kell az egész oktatást vinni - és ez nem könnyű dolog -, hogy az oktatók szilárd bizonyosságot oltsanak a hallgatókba, hogy az eredmények nagyok, összehasonlíthatatlanul pozitivabbak, mint a kapitalizmus teljesítményei, hogy az ellentmondások nexa olyan jellegűek, mint a kapitalizmusban, mert meg tudjuk oldani azokat. Helyes, hogy az oktatásból kiszűrtük a nagy szavakat, frázisokat, de az!, is figyelembe kell venni, hogy bizonyosságot, hitet nem tudunk kiválta, ha nem tudunk távlatokat teremteni, szilárd és reális távlatokat. Meg kell mondani a hallgatóknak, hogy honnan jöttünk és hova megyünk. Hogy honnan jöttünk, azt többé-kevésbé meg is mutatjuk, de hogy hova megyünk, sokkal kevésbé. Ez nemcsak a mi hibánk, egész elméleti irodalmunk ezt a kérdést nagyon kevéssé dolgozta fel. A Szovjetuniót sem ismertetjük kellő mértékoen, mint a megvalósult szocializmus országát. A magyar valóságot illetően is jobban ki kellene