Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967

1967. január 30. - 1. Néhány ideológiai-politikai kérdéssel kapcsolatos feladataink egyetemi oktató és nevelő munkánkban az MSZMP IX. kongresszusa tükrében. Előadó: Erdei György docens, a PB agit.—prop. titkára - 2. Szóbeli tájékoztató a VIII. Országos Diákköri Konferencia előkészületeiről. Előadó: Varga Sándor tudományos rektorhelyettes

•lomegjelennek cikkek, amelyek a munkamegosztás szerepét nagy mértékben előtérbe állítják, ugyanakkor a válaszcikkek gyakran helyesen vetik fel ennek az állásfoglalásnak a gyengéjét anélkül, hogy feleletet adnának azokra a kérdésekre, amelyeket a birált cikkek megkísérelnek megválaszolni. Bizonyos területeken ennek köze van az ideológiai offenzívához is, a párt vezető szerepéhez is. Szeretné kiemelni, hogy a párt vezető szerepének ideológiai téren való érvényesüléséhez hozzá tartozik, hogy kellő rugalmassággal és bátorsággal nézzünk szembe a nem tartható nézetekkel, a változó helyzet folytán változni kényszerülő nézetekkel, természetesen marxista nézetekkel is, felismerve, hogy nem a merev ragaszkodás a régi állásponthoz az üdvözítő, hanem uj pozícióból próbáljunk polemizálni. A következő kérdés a szocialista hazafiság, internacionalizmus, nacionalizmus. Szabó elvtárs felvetette, hogy az anyagban lévő kérdések és válaszok nem rosszak, de nem visznek bennünket eléggé közel a témához, Bz igaz, bár rá lehetne mutatni olyan mozzanatra, amely eddig kevésbé fordult elő. Most nem az a feladatunk, hogy részkérdéseket tárgyaljunk, hanem ösztönzést kell adni egyes tanszékeknek a kérdés konkrétabb megközelítésére. Felmerül az az aggály, ho^y ha szorgalmazzuk a hazafias gondolkodás előtérbe állitásat, akarva-nem akarva tápot adunk a nacionalizmusnak, Kétségtelenül van ilyen veszély, ugyanakkor semmiféle ilyen veszély nem tarthat bennünket vissza a szocialista értelemben vett hazafias gondolkodás terjesztésétől, legfeljebb arra ösztönözhet, hogy árnyaltabban, konkrétabban szálljunk szembe a nacionalizmussal is, Megemliti az anyag a történész-vitát, amely Stur-vita néven ismeretes, általában azt állítjuk, hogy egészében mentesek vagyunk a nacionalizmustól az ország hivatalos vezetését tekintve. A Stur-vita érdekes tanulsága, hogy az ezzel kapcsolatos cikkek tényleges nacionalizmust sugároznak, de az a cikk, amely Andics elvtársnő válaszaként jelent meg, jónéhány elgondolkoztató dolgot tartalmaz és felveti azt a kérdést, hogy vajon nincs-e történelemoktatásunkban nacionalista vonás, ami hat a fiatalokra, 1848 értékelésével kapcsolatban minden tankönyvben benne van, hogy az akkor elkövetett hibákat a nemzetiségekkel kapcsolatban hogyan értékeljük. Felvetődött, hogy nem kezeljük-e nagyon szőrmentén ezeket a hibákat, ho^y nem kellene jobban utananézni, hogy a szabadságharc veresegében mekkora szerepe volt a nemzeti kérdés terén elkövátett hibáknak, hogy az osztályszempontok milyen mértékben játszottak szerepet, hogy nem müködtek-e osztályelőitéletek a parasztkérdés és a nemzeti kérdés megoldásába^ stb, Ilyen viták fényénél jövünk rá arra, hogy van revidiálni való nálunk is, még olyan területeken is, amelyekről azt szoktuk mondani, hogy teljesen mentesek a nacionalizmustól.