Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

-39/ belül. Emellett figyelembe kell venni, hogy az Egyetem maga "termelte ki" az oktatói kar zömét és aránylag fiatal, a tudományban nem nagyon járatos oktatóknak kell a tanszékvezetést ellátniok. A szaktanszékekre háruló óriási terhet jobban lehetne vállalni, ha több szaktanszék lenne. Ez nem vág egybe a minisztérium irányvonalával, amely inkább az összevonásokra irányul, de véleménye szerint figyelembe kell venni, hogy a mi Egyetemünk fiatal egyetem ás mások a körülmények, mint pl. az Eötvös Egyetemen. Szép Jenő: Az előterjesztéssel egyetért. Két kisebb megjegyzése van: A Matematika Tanszék érzi annak hiányát, hogy nincs lehetőség valamilyen csere-acta létrehozására, amellyel számos folyóiratot, szakkönyvet lehetne beszerezni. Rendkívül kicsi a devizakeret ezek beszerzésére. A fanszák a következő évtől kezdve össze tudna állitani minden évben egy kb. lo-15 ives anyagot, ami idegen nyelveken megjelenhetne és érdeklődésre tarthatna számot. Kéri ezzel kapcsolatban a szükséges támogatást. Esti-levelező oktatás: Már az elmúlt évi felvételi vizsgákon és idén is tapasztaljuk, hogy az esti-levelező tagozatra jelentkezők igen kicsi matematikai, történelmi vagy pol. gazd. tudással rendelkeznek. Egészségtelen állapot, hogy a felvételre kerülők zöme a minimális pontszámot elértek közül kerül ki. B e r e n d T. Iván: A jelentés egészében nagyon jó, összefoglaló képet mutat, annak ellenére, hogy nem foglalkozik mindennel. Első megjegyzése Szabó elvtárs hozzászólásához kapcsolódik, a tömörség, óraszámcsökkentés problémájával kapcsolatban. Ez nagy jelentőségű kérdés, általános elvi állásfoglalás a következő időszakra is. Az óraszám csökkentése ás a tananyag terjedelme összefüggésének megközelítése valóban^lehetséges ug,y, ahogy itt szerepel, azonban az ellenkező megközelítés is. A kevés óraszám feltételezheti az összefoglaló tankönyv mellőzését, tehát nem feltétlenül cél, hogy átfogó^ ugyanakkor nem hosszú* felesleges részleteket nem tartalmazó tankönyv álljon rendelkezésre. A valóságban ez nem ellentétes, mert az átfogó tankönyvek elhalásának utja lehet az ilyen tömörités, amikor a kapcsolódó irodalmak felé tereljük a hallgatókat. A kiindulás azonban mindenképpen az óraszámok és nem a tananyagok oldaláról várható; a tömöritett tananyag önmagában nem befolyásolja az óraszámot. Ami általában illeti a tananyagok tömörségét, ez számára nem szimpatikus. Az eddigi gyakorlat, kb. 15 év tapasztalata azt mutatja, hogy ez nem válik a tananyagok javára, sem szakmai, sem pedagógiai előnyök nem szarmahnak belőle, sot ebből a szempontbolveszélyes lehet.