Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

- 2 Ribicoff szenátor szerint ;'A diákok ily módon olyan helyzetbe kerültek, hogy sok század magukkal hallgatják egy - számúiba, szinte megkö„ ze'lithetetlen - professzor előadását, aki tudományos területén munkájával kiemelkedik ugyan, de akit ők nem ismernek. Napjaink egyetemi hallgatója ilyenképpen a névtelenség homályába merül: nem több, mint egy ülőhely elfoglalója az előadóteremben, egy kartotékszám a tanulmányi osztályon, eg.? statisztikai adat az egyetemi nyilvántartásokban" természetesen a fentiektől eltérő véleménynek is hangot adtak mondván, hogy a problémát komplexen kell vizsgálni. ?Tyiltan hangoztatják azt is, hogy az egyetemeknek fel kell tenniük önmaguk számára a kérdést,vajon hall tóikat az 194o-es, vagy 198o-as évek szükségleteinek megfelelően, képezik-e ki. Keserűen állapit jálc meg, hogy sok egyetem még mxndig olyan szinten oktat, amely inkább az 194o-es évek igén einek felel meg. tj'gya-csak az USA-ban módszert dolgoztak ki a szerzett ismeretek elavulás inak kvantifikálásara, A módszer lényege, ho" egy modern tanterv alapján kiképzett, egyetemi tanulmányait beiejező hallgató ismeretét hasonlították o-sze egy olyan gyakorló mérnökével, aki diplomáját korábban szerezte. Az ismeretek elavulásával kapcsolatban az egyik amerikai vegyipari szaklap arról ír. hogy"az iparban elhelyezkedő fiatal tudósoknak i ,ár csak rövid lélekzetvájelnyi szünet jut osztályrészül: mi hamarabb terveket kell készíteniük ismereteik és munkamódszereik felújítására. Az uj elfedezések jelenlegi ütemét fegyelembe véve szakképzettségük mintegy öt évig tekinthető megfelelőnek, áz idősebb tudósok helyzete még rosszabb: szakmai ismereteik elavulása valósággal végzetes csapást mérhet rájuk. Ha nem kísérik figyelemmel az uj fejleményeket azzal"kell számolniuk, hogy tudományos pályafutásuk 45 éves korukra véget ér. Akik lo évvel ezelőtt végezték el az egyetemet tudás szempontjából nem vehetik fel a versenyt az uj diplomásokkal, ha idejük legalább lo %--át nem fordítják olyan ismeretek elsajátítására, amelyek főiskolai tananyagukban nem szerepeltek. Ha azonban időközben a nem alkaim íofct ismereteiknek mond juh lo i-át elvesztették, akkor idejüknek 2o %-át kell képzésre fordítaniuk, hogy unkáitatóik szemében szakmai értékük ne csökkenjen.

1' Felvetik azt is, hogy az ismeretek elavulásinak a mértéke a gyakorló szakem ereknél nagyobb mint a kutatóknál, bár olyan intézményekben is gyorsütemű, ahol nagyobbrészt kutatók és fejlesztők dolgoznak, továbbá, ho y ez a jelenség nemcsak a gyakorlómérnököknél figyel .3tő meg, hanem azoknál is, akiket vezető tisztségre osztottak be. Az oktatás korszerűsítésével kapcsolatban mindenekelőtt hangsúlyozzák a "leszűkülés" aegakadál ;ozását, a képzés széles alapokra, helyezését. Ezzel összefüggésben pl. a Szovjet ujai óban a közgazdászképzés továbbfej lesztésénél a szakmai és vilagnezetí" szempontokat egyaránt hangsúlyozzák. U:j tárgyként vezették be"A udoraányos kommunizmus

!y*A külföldi országok gazdasága"cimü diszciplínákat. Kiemelik, hogy a közgazdászoknak szakmai munkájuk mellett érteniük kell a. tömege":, meggyőzéséhez és vezetéséhez, alkotó módon kell kapcsolódniuk a kommunizmus "építéséhez, látniuk kell e -igászi munka an saját szerepüket. Fejlesztik az elemzőkészEéget és a dónoések iránti érzéket. Jelentősen növelik az oktatásban a matemat ka .zereoét, a számítótechnika felhasználását. • / •