Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/2

1966. július 6. - 1. Jelentés az Egyetem 1965/66. tanévi munkájáról. Előadó: Pach Zsigmond Pál - 2. Az oktatási módszerek korszerűsítésének eddigi tapasztalatai és további teendői. Előadó: Kovács Géza dékán - 3. A szakszemináriumok, a szakmai gyakorlat, a zárógyakorlat és a szakdolgozat készítés egységes rendszerének kialakítása. Előadó: Kövér Károly dékánhelyettes - 4. Egyebek

- 5 ­Hangmtlyezzák a tankönyvek fontoss igát és azoknak az aktuális témákra való koncentrálását. Lengyelors^zágban kiemelik, ho-y a korszerű tudo­mány a szintetizálásra törekszik/ 2z"az igény a káderképzés metodológi­ai alapozását követeli meg, továbbá azt, hogy a halig tókat alkalmassá kell tenni kollektívákban végzett feladatok ellátására. Fontosnak tart­ják a nem alkotói tevékenységnek m ndinkabb a kibernetikai berendezések hatáskörébe való ácutalását. Lengyelországban egyébként az utóbbi évek­ben a közgazdászképzést megreformálták. Az oktatási program reformja arra irányult, hogy széles profillal rendelkező közgazdaszokat képezze­nek ki. Ez egyébként több országban uralkodó irányzattá vált. Ezzel függ össze az első két tanulmányi év egységesítése, amely lehetővé te­szi, hogy a hallgató tudatosan válassza meg képzési irányát. Hangsú­lyozzák a képzés - nemzetközi méretekben felvetett - két profiljának: közgazdasági-matematikai, továbbá közgazdasági-szervezési profil külön­választását, a formális terhelés csökkentését és külön esti oktatási programok elkészítését. Az IBA-ban az utóbbi időben növekvő szerepet kap a. közgazdászképzésben a matematika és a statisz ika, A szakképzés két területre specializálódott: gyakorlati-ügyviteli, továbbá elméle­ti-köz ;azdasá^i képzésra, A mérnökképzésben hangsúlyozzák a "multidisz­ciplindlis" képzés előtérbeállitását. 3 szerint a szakterületek merev határait fellazító képzés kerül előtérbe. Ugy vélik, hogy a szakismere­tek" lo-2o évig sem avulnak el" ha az egyes szaktudományok közötti hatá­rokat lebontják. A mérnökképzésben ennek megfelelően a műszaki tudo­mányok okt tása mellett helyet kap a. köz gazdaságtudomány, a politikai tudomány, a lélektan, az élettan, a nyelvtudomány, az orvostudomány, stb. Az oktatás céljának a széles intelektuális képzést tartják, a hall­gatókat arra képezik ki, hí: y az uj tudományos eredményeket azonnal felismerjék, azt el tudják sajátitani és kezdeményezően lépjenek fel azok alkalmazása érdekében. Ezen irányzat ellenzői kérdésként tették fel, vajon az uj diplomások képesek-e bármilyen gyakorlati munka elvég­zésére? Vajon a sokféle tudományág nem keveredik-e össze agyukban ami­att, hogy semmiféle speciális szakkép,ebeségük sem lesz? Az irányzat védelmezőinek válasza: A széleskörű kiképzésben részesült hallgatókat nem fenyegeti az a. veszély, hogy napjaink rövidéletű kézikönyveihez ée az azokban foglalt gyakorlati alkalmazásokhoz kell igazodniuk és ennek folytán ismereteik csakhamar elavulnak. A korszerűsítés érdekében különböző szervezeti intézkedéseket'is foga­natosítottak. így pl. Svédorazj^ban az ország egészére egységes egyete­mi hálózatot alakítottak liinöveTve ezzel az egyetemek közötti kapcso­latot és az erőforrások koncentrált és hatékony felhasználását. Az USA­ban terjed az egyetemek közötti oktatási kooperáció. Ez abban nyilvánul meg, hogy gyengébb és erasebb egyetemek azonos fakultásait kapcsolnák egymáshoz "egyetempárok" létrehozásával. Az erősebb íakultás oktatókkal, ö tananyagokkai, programokkal segiti a gyen é'bet. E mellett nagyarányú építkezésbe kezdtek egy "interdiszciplinális" kutatási központ létre­hozására. öt tudományágat egymás mellé telepitettek, hogy á közelség egyben erősítse az intézetek közötti kapcsolatot A továbbképzésben a hangsúlyt az uj anyagokra helyezik, tehát olyanokra amelyeket főiskolai tanulmányaik ála t nem tanultak, így pl. a matemati­kában, a valószinüségszámi'űást, a mátrix algebrát, az analizist, a já-

Next

/
Oldalképek
Tartalom