Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja
-12/ ösztönzést adott, a minőség emelésében azonban általában nem tett érdekeltté, csak akkor, ha cz áremelést crodnényezc-tt. Az exportérdekeltség éppen az exportált termékekkel szemben támasztott fokozott minőségi és szállítási követelmények miatt - igen fogyatékosan érvényesül, A népgazdaság érdeke a gazdaságos export erőteljes fokozása, ar.iig megkívánja a külföldi vevő kívánságaihoz való gyors, rugalmas alkalmazko dást, ez a ternelő-váílclatoknál - az uj exportérdekeibségi kísérleti rendszerben dolgozókon kiviil - ellentétes a kollektíva érdekeivel ? mert rendszerint önköltségenelkedést, j öved elmezoségronlast eredményez. Ellentmon dás ; ke l^tkezc-tt a vállalati kollek civa és az egy ének píllVh Tt ^ "és a ^n ép /raz r(fgsaa 'tavi'Fi "erdekei közofct . r" vállain t i munka ért éke lóca évente törtóhik ? a későbbi évek fejlődését megalapozó tevékenység eredménye pedig ebb^n az évi értékelésben nem. tükröződik, vagy éppen fordítottan hat. Legfőképpen a műszaki h-Indásra fordított erőfeszítések hatnak ellentétesen a kollektívák és egyének pillanatnyi /éves/ érdekeivel, de más vonatkozásban is felfedezhető az említett tendencia /karbantartási tevékenység, oktatási-továbbképzési feladatok elhanyagolása stb./. A kollektív érdek'- egyéni érdek kapcsolatában is cllont'mon dások keletkeztek. A nyercseégrészeéedési rendszer elvesztette ösztönző hatását, mert a bázisalapu érdekeltség azt eredményezte, hogy fokozódó erőfeszítések egyre kevesebb kollektív és egyéni hasznot hozbnk, Az évi bérek elméletiig 8%-át kitevő, gyakorlatilag 3-5% között mozgó anyagi juttatás nem képes mozgósítani a dolgozókat a hatékonyabb eszköz kihasználásra és a társadalmi és csoportérdekeket kifej-ző, de bérbe be nem építhető tényezők ösztönzésére. A prémiumrendszer fizetéskie^észitő jellegű, elaprózottsága gyakorlati függetlensége a vállalati tiszbajövedelem színvonalától, szintén nem-alkalmas - ebben a formában - a fenti hibák kiküszöbölésére. Végső soron uj minőségi követel ményk ént .rő t ,l,je sen jc-lenfck.zett még, hogy a folyó ráfordítások gazdaságossága /az ön költségcsökkentés/ mellett az egyszeri ráf ord ítások gaz daságosság a is tényezője legyen a csoport- és egyéni erdekeit sóg különböző formáinak. Énnek érdekében az eszközlekötési járulék bevezetése jelentette az első lépést. A vállalati eredmény jelenlegi alkalmatlansága a társadalmi érdek kifejezésére'azonban elsősorban a fennálló árrendszer hibáibó l származik. Olyan árrendszerben, melyik maga is Ösztönzi az egyszeri ráfordítások gazdaságosságának fokozását, /termelési ártipusu/, megszünteti a jövedelemarányok
