Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja
c,/ "A költségvetés ás a nép ;azdasági ágak finanszírozása", "Pénzforgalom és hitel : í A nép saz daád;i ágak finanszírozásában az egyéni- csoport és társadalmi ercfeTZ kapcsolatáról a következőket tanítják: A gazdasági fejlődés és gazdaságirányítási rendszer kezdeti szakaszán a népgazdaság érdekeit a kötelező tervmutatók rendszerén keresztül közölték avállal.-tokkal s elsődleges érdeknek általánosan a termelés mennyiségi emelkedését tekintették. A meglévő anyagi érd eke11 s á gi"formák közül hatékony eszköznek egyedül a térrendszer - mégpedig főleg a teljesítmény-bérrendszer - bizonyult. A bérrendszer egymagában a mennyi..-égi feladatokra mozgósítja a dolgozókat: egyéni érdekeltségük elsősorban a végzett munka mennyiségének függvénye, A gazdasági fejlődés azonban hamar tul.jut lényegében a J'csak mennyiségi" kívánalmak fokán, a társadalmi érdek a termelő'kollektíváktól a társadalmi munka hatékonyságának fokozását, a gyorson változó termelési és fogyasztási igényekhez való rugalmas alkalmazkodást, a műszaki fejlődés állandó • biztosítását követeli meg. Ac uj irányítási rendszerben a gazdaságossági mutatószámok közül az e rodménymutat ó kap hangsúlyozott szerepet, ehhez kapcsolódik' á Icoilcktiva együttes érdekeltségét megvalósító nyereségrészesedés rendszere. Az eredménymutatót e szerc-p betöltésére alkalmassá teszi az a tulajdonsága, hogy a termelés mennyiségi emelkedése, az önköltség csökkentése növeli a nyereséget. Ha mutatószámként a realizált eredményt választják. akkor azt a követelményt is leTaTlTuo11ált ? hogy csak értékesített termékeken - feltételezhetően a népgazdaságnak szükséges termékeken - keletkezett eredményt vettük figyelembe, Az eredménymutatók jó kiválasztásával : z eredményre ható tényc-zők közül egyiknek-másiknak nyomatékot adhatnak attól függően, hogy adott területen mi a népgazdaság érdeke. így például a nyereség százalékos előírása /a rentabilitási hányad/ az önköltségcsökkentés növelésével teljesíthető tul elsősorban, így azoknál az ágazatóknál alkalmazható, ahol ez számit a legfontosabb feladatnak - másutt a mennyiségi növer kodés elősGgitésc érdekében az eredmény t öm egéhe z fűződő érdekeltség valósitható meg. A o jJL odés_ azon ban a ny erésSgmutató és a hozzá fűzött érde^I tso^ lTOrTataTt is fel s z ín re'TTözT;o. VálYc T:vfcT"*re aTíz ált eredménymutató^ mint az "oFdcIíelts"eg alapja nem tudta megakadályozni, ho :y a népgazdaságban elfekvő készletek keletkezzenek. Az egyes termékek eltérő nyereséghányada nem a népgazdasági szüksógeletekct jelezte'.és jelzi, hanem az önköltségcsökkentés eltérő lehetőségeit, .'dppen a régen gyártott, műszakilag gyakran már elavult gyártmányok erednényhányada magas, nig keresett, korszerű cikkeké ennél alacsonyabb. Az önköltség "minden áron" való csökkentése burkolt minőségrontásóknak is
