Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966/1
1965. december 1. - A társadalmi és az egyéni érdek az oktató- és nevelőmunkánkban. Előadó: dr. Vági Ferenc tanszékvezető docens, a Kereskedelmi Kar dékánja
-6Hiányzik továbbá annak fölvetése is, ho y a vállalati érdek és az egyéni érdek legysége rendszerint a vállalati érdek közvetítésével érvényesül. Szólni kellene arról is, mivel a szocializmusban még lényeges különbség áll fenn e;;yes társadalmi osztályok ás rétegek élőt- is munkakörülményeiben, az e yéni érdek társad 2Imi "lőrehaladás" sikján is jelentkezik. Pl. falusi dolgozóból városi dolgozóvá, fizikai munkásból értelmiségivé válás, az üzemek közötti munkaerővándorlás stb. területein. A munka társadalmi szervezetével foglalkozó rész külön alcim alatt tárgyalja az egyénig vállalati érdekek elkülönülését és az össztársadalmi érdekekkel való összeegyeztetésiének szükségességét. Ez ismét több annál, an.it erről az eddigi jegyzetek tart almoztak, de itt is általánosnak tűnik a kérdés kifejtése. PÍ. a társadalmi érdek elsődlegessé-ének érvényesitását azzal indokalja, hogy "minden egyes ember jólétének szinvonalat u társadalmi gazdagság növekedése határozza meg elsősorban." Ez természetesen igaz is, de nem ártana hozzátenni, hogy az egyén számára ennek felismerését a közvetett birtoklás ténye, a társadalmi tulajdon állami ás szövetkezeti farmája, az áru-pénzviszonyotc fennmaradása, a kapitalizmusból fennmaradt ellentmondások hatása me; neheziti. AZ anyagi és erkölcsi ösztönzés szerepét helyesen tárgyalja a jegyzet, de itt is bővitásre lenne szükség, éppen a gyakorlatban felmerülő hibák, torzitások megemlítésével. ^A te rm el és i és a szükségletek viszonya a sz^cia 1 izmusba n" c. téma szinten érinti az egyéni es tarsaáaTnTlTr~uek egységének kérdését, bár nem közvetlenül. Főben a fejezetben jobban ki leiket ne használni a lehetőséget arra, hogy az egyéni és társadalmi érdek ellentmondásának helyét, szeropét kijelöljük a szocializmus ellentmondásainak rendszerében, különös tekintettel a termelés és a szükségletek közti ellentmondás érvényesülésével kapcsolatban. JVA. szoc ialista n6pga zda sgt g _ gtervsz0rusge "c. rész - más aspektusból ' - szintén erin~ti xz anyagi erdekeItság kérdését. A téma utolsó része a kelleténél rövidebben foglalkozik a népgazdaság irányításának formáival, a gazdasági mechanizmussal. A direktiva-módszer szükségességének indoklása kissé hiányosnak tűnik, többek közt azért, mert vele szemben az anyagi ösztönzés szinte kizárólag az egyéni, illetve vállalati érdekkel összekapcsolva jelentke'zik. Ez pedig igy nem teljes. A gyakorlatban a kötelező mutatók számával, a központi előírások módszerével, illetve a terv kötelező jel legének egyoldalú értelmezésével kapcsolatban jelentkeznek a nehézségek. Az " Árutermelés, értáktörvény és árak a szoc i^Iizm usban" c. fejezet fontos szerepet játszik ann ~k m 0 g ér te t és ében, hogy az egyéni, vállalati érdek elkülönülése, illetve az ezzel kapcsolatos anyagi ösztönzés elsősorban a termelés kategóriája. A szocializmusbeli áruviszonyok egyik fő funkciójakánt éppen az egyes dolgozók és kollektivák helyes ir «nyu /vagyis a tár-
