Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1965. május 3. - 1. Egy tanári és docensi pályázatok elbírálása. Előadó: dr. Kovács Károly adjunktus, a Szem. Csop. vezetője - 2. A nappali, az esti és levelező tagozat operatív tanterve az 1965/66. tanévre. Előadó: Bikics István oktatási rektorhelyettes - 3. A szakmai /termelési / gyakorlatok helye oktatásunkban. Előadó: dr. Szanyi Jenő docens, a Kereskedelmi Kar dékánja - 4. Egyebek
-12' A másoöik kérdés az anyagnak az a része, amely az ellentmondások problémájára vonatkozik, ahol valóban helyes azokat a korrekciókat alkalmazni, amelyeket többek"között Berei elvtárs emiitett. Meg kell azonban mondani, hogy mire gondoltak a bizottság tagjai, amikor ennek a kérdésnek a szerepeltetését helyesnek tartották, ha a kifejtés nem is teljesen megfelelő. A tananyagokban nem az a baj, hogy túlzott súlyt helyeznek a hiányesságokra, hanem hogy nem mutatják be az ellentmondásokat. Ez igy van, hallottunk azonban előadásokat, nem kidolgozott anyagokat bizonyos kiforratlan vagy uj tárgyakból, ahol nem arról volt szó, hogy az ellentmondásokat nem mutatták be, hanem egy-egy előadó egyenesség az érdekesség, a tudományosság kritériumának azt tekinti, ha fr alanalyi k oldalról tárgyalja a dolgokat ás ugy véli, csak ugy tudja lekötni a hallgatók érdeklődését, ha kibic-szerüen tárgyalja a problémákat. Etekintetben bizonyos előadóknál vannak pózok, divatok, az Egyetemen kivül is, amelyek hatnak a hallgatók tudatára. Nem az áll a középpontban, hogyan lehet a~szocialista rendszer és ezen belül gazdaságunk fogyatékosságait ugy tárgyalni, hogy az ne legyen pesszimista érzéseket keltő. A harmadik kérdés a hallgatókkal való rendszeres, közvetlen foglalkozás kérdése, ami rendkivül fontos mozzanata ennek az előterjesztésnek. Teljesen egybevág ezzel a célkitűzéssel, amit Barna elvtárs hangsúlyozott, hogy az oktatási reform minél jobb megvalósítása egyik fő alapja a nevelőmunka javitásának . Már van jónáhány olyan oktató, akik köré 4-5 hallgató a szakmai munkán keresztül csoportosul, akár szakszeminárium, akár TDK formájában. A hallgatókkal való foglalkozás a nevelőhatásnak is jelentős bázisa. Jó volna, ha Egyetemünk minél több oktatójához kapcsolódna néhány hallgató, akiknek fejlődését figyelemmel kiséri, akikről nyilatkozni tud, esetleg elhelyezésük előtt i^ A nevelőmunka háttérbe soorult, vagy legalábbis nem. kapott kellő súlyt, ez igaz. Nem is az a lényeges, hogy oktatáson kivül vagy oktatáson kerasztül folyik a nevelés, hanem kujiu* hogy közvetlen ráhótásoiralapuló nevelés történjék. Az előadások, szemináriumok látogatásáról is szó esett. Hangsúlyozza, hogy ezen belül legfontosabb a szemináriumok látogatása, a szakszemináriumok módszerének kidolgozása. Rendkivül fontos kérdés az üzemi gyakorlatok és a nevelés összefüggése is. Az anyag ezt nem tárgyalja részletesen, de ez nem is várható tőle. Felmerült a matematika kérdése is. Véleménye szerint teljesen félreérti a kérdést, aki arra gondol, hogy az Egyetem • állami vagy társadalmi szervei részéről matematika-ellenes, [ • vagy a matematika szerepét kétségbe vonó állásfoglalás ' x nyert az előterjesztésben kifejezést. Aj felülvizsgálati óta eltelt idő elég világossá tette, hogy téljesen helyes volt a kvantitativ módszerek alkalmazásának hangsúlyozása. Nem visszalépni, hanem előremenni kell ezen a téren. A szöve|
