Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964

1964. február 10. - 1. Az Egyetemen folyó matematikai oktatás helyzete. Előadó: Dr. Szép Jenő egy. tanár - 2. Egyéb

-12' áll, mert jelenleg vannak olyan részei a tananyagnak, amelyek nem szükségesek az alkalmazáshoz. Analizist kell tanitani, de nem minden részét. Az alapismereteken és a programozáshoz feltétlenül szükséges ismereteken kivül ujabb matematikai jellegű tárgyat ne vezessünk be kötelezően. Az előterjesztés legnagyobb hibája, hogy a jó matematikai és közgazdasági oktatás szempontjából rosszul vezeti be az oktatást, amikor az 1. félévben kötelezővé teszi az egész analizis elsajátítását, heti 6 órában. A hallgatók nagy része kellő ismeretek nélkül jön az Egyetemre és itt nagy nehézségekbe ütközik. Az előterjesztés szerint ezt dsak külön oktatás bevezetésével lehet áthidalni. Eszerint nem 6, hanem 8 vagy több óra lenne a hallgatók egy rászáxst szániára a matematika, ez a hallgatók túlterhelését jelentené, nem teremthet szilárd alapokat. Nem lenne helyes elfogadni ezt az elképzelést, nem tenne jót a társadalomtudományok oktatásának sem. 3z a szelekció szempont) jából is problémát jelentene, mert elsősorban a matematika tudás alapján történne. A koncentráció kérdése: erre valóban van határozat, de nem az első 3., hanem az első 4 félévre kell koncentrálni. Meg kellene újra fontolni ezt a kérdést. Ki kellene kísérletezni a centralizálást, javasolja, hogy még gondolkodjon a Tanács e problémán. A ^atematika Tanszék erőit is figyelembe kell venni. Jelenleg van olyan ált. szakos csoport, amely nem kapott matematikai gyakorlatot megfelelő erők hiányában és konzultációs lehetőség sincs. Véleménye szerint a szaktanszékeknek kell a metodikai ismereteket oktatniok, ezt szakokhoz kell kötni. A Programozás c. tárgy egy részét is át kellene vinni a szaktárgyakba, ez azonban csak perspektívában oldható meg. Uj tanszék létrehozása jelenleg nem lenne szerencsés, nem adhatna elég konkrét példát és elvenné a szaktanszékektől az alkalmazások bemutatásának lehetőségát. S z a n y i Jenő: A tanszéki vita során ugyanazokra a következf tetásekre jutottak, mint amelyeket Berei elvtárs emlitett. Szükség van a matematika oktatására, talán szélesebb keretek között is és szükség van ilyen ismeretekkel rendelkező szakemberekre a szaktanszékeken. Meg kell nézni, mennyire van szükség erre és indokolt-e egy-egy szak részére alapos matematikai ismereteket nyújtani. 21o órában határozták meg az elméleti anyagot, 6o órában a módszertani anyagot, ehhez jön a Számítástechnika és kb. 3o órában azok oktatása, akik nem ismerik megfelelően a középiskolai tananyagot. Tehát általában 8-lo %-át venné igénybe csak a matematika az óraszámnak, nem számítva a szaktárgyakban lévő matematikát. Igy reális veszélynek látszik az öncélú matematika oktatás. Ugy kell felfogni a matematikát, mint amely módszert ad az alkalmazásho z, tehát egységként kell kezelni a közgazdasági problémákkal. Ne legyen különválasztva az elméleti és módszertani képzés, valamint ezek alkalmazása, ezek szervesen egészítsék ki egymást. Ezt egy tanszék keretében kellene megoldani. A hatékonyság tekintetében a hallgatók általában azt vetik fel, hogy a levezetések tul sok időt vesznek igénybe. Az órákon kivül