Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1962. október 29. - 1. A politikai gazdaságtan programvitája. Előadó: Berei Andor. Opponensek: Káplár József és Szabó József - 2. Egyebek

- 11 A szocializmus politikai gazdaságtana. B e r e i Andor: A problémák ennél az anyagnál a legkomplikáltabbak. A szocializmus politikai gazdaságtana nem olyan kialakult, mint a kapitalizmusé, másrészt kialakulóban van egy egységes rendsser, elvi kérdések merülnek fel felépitését illetően. Sok vita folyt, ezeket igyekeztek figyelembe venni. Felmerült, hogy az átmenet téma szükséges-e. Akik ellenezték, hivatkoztak arra, hogy eddig ezt a tankönyvek rosszul oldották meg, leiró rész volt az általános törvényszerűségek ismertetése helyett. Általában az a vélemény, hogy ilyen részre szükség van, ez nem csupán történelem. Ennek a résznek a jellegét lényegesen meg kell változtatni, hogy az általános törvényszerűségeket foglalja össze. Volt olyan felfogás is, hogy ezt a részt előzze meg a szocialista termelési viszonyok ismertetése. Ez nem leíuie helyes. Felmerült ismételten, hogy a szocialista termelési mód ismertetésében miből kell.kiindulni. Volt olyan vélemény, ho^y a tervszerűségből. A jelenlegi felépités a termelőerők ós termelési viszonyok egységéből indul ki, a termelési viszonyokon belül döntőek a tulajdonviszonyok; el kell jutni a szocialista tulajdonból a munka jellegéhez, az alapvető törvényekig, a szükségletre való termeléshez. Rengeteg vitás kérdés kapcsolódik .ezekhez a pro.blémákhoz. Vitatni lehet, hogy helyes-e az, hogy a termelési erőket a termelési viszonyok elé vesszük. A termelékenység alakulását veszik következő fejezetként, kiindulva abból, hogy a szükségletekre való termelésnek a kérdéséhez közvetlenül kapcsolódnia kell annak, hogyan lehet biztositani a szükségletek kielégitését. Ennek a felépítésnek a helyességét nem mindenki ismeri el. A termelékenység alakulása után következik a munka szerinti elosztás kérdése, mint a termelési viszonyok másik alapvető oldala. Ez is i,gen vitatott kérdés. Egyesek abból indulnak ki, hogy a termelés elsőbbsége szempontjából le kell tárgyalni a termelés összes vonatkozá

sait, ehhez tartozik a tervszerűség, az árutermelés fennmaradása is. A termelési viszonyok tárgyalása szempontjából a mi kiindulásunk helyes, mert megmutatja, hogyan nyernek kielégitést a szükségletek. Ez után következik a tervszerűség. A tervszerűség formájában valósulnak meg az előbb kifejtett fontos törvények. A tervszerűség nemcsak a termelésre terjed ki, hanem az elosztásra is. Problémák merülnek fel az újratermelés kérdésében is. A Szovjetunióban is van olyan álláspont, hogy nem kell az újratermelést és az átmenetet a kommunizmusba külön tárgyalni. A Szovjetunióban jelenleg ugy van, hogy a bővitett ujratermelé^ megvalósítása előbbrevisz a kommunizmus utján. Nálunk még nem tartunk itt, de elvben sem helyes. Az újratermeléssel kapcsolatos még a' költségvetés, hitel, pénzforgalom kérdése. Ezeket a forgalmi viszonyok után tárgyaljuk. A legtöbb ujabb szovjet programban az újratermelés után tárgyalják ezeket a témákat azzal, hogy a nemzeti jövedelem realizálása a pénzforgalom utján történik. Az eddigi tapasztalat szerint helyes elorehozni, mert az újratermelést jobban megértik, ha ismerik a költség-