Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem - tanácsülések, 1954-1955

1955. március 24. - 1. Jelentés a Marxizmus-leninizmus tanszék 1954/55. tanév I. félévi munkájáról. Előadó: Szabó Józsefné adjunktus, tanszékvezető-helyettes - 2. Az 1955. március 3-i rektori-dékáni értekezlet beszámolójának megvitatása. Előadó: László Imre docens, rektorhelyettes - 3. Előterjesztés az 1955. májusában tartandó második tudományos. ülésszakról. Előadó: Kőmives Imre adjunktus

A tanszékek fordítsanak az eddiginél nagyobb gondot a fiatal oktatók pedagó iai és didaktikai továbbképzésére, főleg azokéa, akiknek nincs tanári oklevelük. Ez legsikeresebben a tanszéki kollektíva keretében, tapasztalt tanárok veze­tésével valósitható meg. A nevelési alapelvek kidolgo zá sának eddigi eredmáye és a további feladatok. Pártunk III.Kongresszusa határozatainak végrehajtása során a minisztérium hozzákezdett az egyetemi nevelőmunka ké? dé~ seinek tisztázásához. Egyetemeink feladata a szocialista szakemberek képzése. Az egyetemi nevelés legfőbb célkitűzése, hogy a hallgató­kat hivatástudatra, munkaszeretetre, szocialista hazafias­ságra, önkéntes és tudatos fegyelemre, materialista világ­nézetre, közösségi érzésre és megfelelő kulturált maga­tartásra, közösségi kulturigényrc, egészséges életmódra, a szocializmus építőivé nevelje. Egyetemi ifjuságunk nevelésével eddig is foglalkoztunk. Sok egyetemi oktatónk kiváló nevelőmunkát végzett. Az egyetemi nevelőmunka azonban nem volt általános és céltudatos. JEgye­temi ifjuságunk egy részének felfogásában és magatartásában - részben ennek következtében- komoly hiányosságok mutatkoz­nak, a fiatalság körében egészségtelen megnyLlvanulások voltak tapasztalhatók: kényelmesség, a nehézségek elől való meghátrálás, nem egyszer cinizmus is, A minisztérium, noha gyakran hangsúlyozta az egyetemi nevelőmunka fontosságát, s hibáztatta' a nevelésnek pusztán a marxizmus-leninizmus és k&tonai tanszékekre, a párt-és DISZ szervezetekre való áthárítását, kevés konkrét segítséget nyújtott, és inten­ziven csak az utóbbi hónapokban fogott hozzá az egyetemi nevelőmunka alapelveinek és módszereinek kidolgozásához. A minisztériumban nevelési főbizottság alakult, melynek feladata az egyetemi nevelés alapelveinek kidolgozása. A főbizottság kijelölte azokat a témákat, melyek kapcsán az egyetemi élet egyes területein kifejthető nevelőmunka el­vei és módszerei tisztázandók. E feladatok megoldására bizottságokat hoztunk létre a legkiválóbb oktató-nevelőmun­kát végző tanárok és a társadalmi szervek széleskörű bevo­násával, valamint egy elméleti-pedagógiai munkaközösséget alakítottunk, melynek feladata a témák pedagógiai szempont­ból való értékelése. Oktatóink nagy része -felismerve a .nevelőmunka nagy jelen­tőségét- lelkesen vállata azt a feladatot, hogy ezekben a munkakban résztvegyen. Az egyes bizottságok, által készített, az elméleti-pedagógi­ai munkaközösség véleményével ellátott anyagokat.a főbizott­ság megvitatta. A viták eredményét cikkek formájában közöl­jük a Felsőoktatási Szemlében, hogy az oktatók széles köre hozzászólhasson, mielőtt kiadjuk a nevelési alapelvekre 1686-1955.

Next

/
Oldalképek
Tartalom