Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. Domokos tulajdonában lévő serleggel, amely egykor a bükkösi egyházé volt. Az erzsébetvárosi serleget 1861-ben adományozta bádoki Soós Lujza,

12

5 amelyet a kuppa ajkára vésett primitív felirat örökített meg. A serleg mestere és készíttetője ismeretlen. A reneszánsz ornamentikát a részarányos formákat mellőző, tekervényes barokk stílus váltotta fel a művészet minden területén. Az úrvacsorai bor kiszolgáltatására adományozott edények között a 18. században újra a kehely hódított teret. A barokk kelyhek formavilága jelentősen megváltozott, a kehely felépítésében a széles átmérőjű talp vált uralkodóvá. Az orsó vagy korlátbábos szárat a körte alakú nódusszal egybeöntötték. A kelyhek díszítését és arányait a harmónia jellemzi. A barokk kelyhek közül kiemelkedik a héderfáji (kat. 8., 8a. ábra). A hatkaréjos talp pereme kihajlik, talpmezején trébelt tulipán- és nárcisztövek váltakoznak. A fordított körte alakó nódusz felső részén akantuszlevél-sor húzódik. Az alacsony kuppát öntött, akantuszlevelekkel szegélyezett négyszirmú virágos díszítésű kosár öleli körbe. A talp peremére beütött IP monogramos mesterjegy (8b. ábra) eddig feloldatlan. Iktári Bethlen Sámuelné Keresztes Borbála 1772ben a kehellyel együtt aranyozott ezüst paténát (kat. 32., 32. ábra) is adományozott. A paténa lapos öble ívesen hajlik a keskeny peremhez, aranyozott felülete sima. Keresztes Borbála a 18. században férjével együtt a héderfáji egyházközség patrónusa volt. 1740-ben az egyházközséget 20 forinttal segítették,'

2

6 1758-ban az ój templom építésekor is jelentős anyagi áldozatot vállaltak.

11

7 Keresztes Borbála adományaival a 18. század első felétől folyamatosan találkozunk, 1723ban ezüsttányért, 1760-ban az új templom számára úrasztali terítőt ajándékozott.

12

8 A 18. század végére Erdély-szerte a rokokó ornamentika vált uralkodóvá, ennek provinciális megfogalmazása tükröződik a dicsőszentmártoni kehely (kat. 9., 9a. ábra) díszítésén. A kerek talpat elborítja a trébelt ornamentika, ritmikusan ismétlődő rokokó kartusokban kitárt szárnyú angyalfők és egyszerű hálódíszes mezők váltakoznak. Az angyalalakok ábrázolása primitív. A fordított körte alakú nódusz felületét sávok osztják, a kuppa alsó részével három stilizált növénydíszes kacs köti össze. A sima kuppa kagylómotívumos pártával lezárt kosárban ül, amelynek ornamentikája megegyezik a talp díszítésével: kitárt szárnyú angyalfős és hálódíszes mezők váltakoznak (9c. ábra). A kehely formája és ornamentikája közeli rokonságot mutat a magyarberétei református egyházközség tulajdonában lévő úrasztali kehellyel, amelyet 1769-ben készíttetett fricsi Fekete Lajos és Horváth Ágnes.

11

9 A kelyhek azonos díszítése azonos készítési műhelyre és mintakönyv használatára utal. A dicsőszentmártoni kehely majuszkulás adományozási feliratát a kuppa enyhén kihajló szájpereme alá vésték: EX COMMUNI MASSA IN RATIONEM ECCL[esi]AE REFORMATAE D[icső]SZ[ent]MARTONIENSIS PIO VOTO FIERI CURAVIT BENIÁMIN SZENT PÁLL A[nnJO 1789. A felirat és a vizitációs jegyzőkönyv adatai szerint a kelyhet Szentpáli Benjámin'

3

0 az egyházközség régi úrvacsoraosztó poharának anya12

5 Bádoki Soós Lujza valószínűleg rokon azzal a bádoki Soós Károllyal, aki a 19. század első felében volt gyógyszerész Erzsébetvároson. (Soos Ferenc: A bádoki és széki Soosok. In: Genealógiai Füzetek. 1912. 42.) 12

6 KükEhmLvt prot. II/3. 273. 12

7 Lakatos 6. 12

8 Az adományozás időpontjáról a tárgyak feliratai tanúskodnak. A tányér feliratát Debreczeni László rögzítette vázlatkönyvébe, az úrasztali terítő a gyülekezet tulajdonában van. Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/140, 143. 12

9 Debreczeni Vázlatkönyvek 1928/271. 13

0 Ifjú Szentpáli Benjámin idős Benjámin és osztopáni Perneszy Mária fia volt. II. Benjámin a Ghyllányi regimentben svadronos kapitányként szolgált, Podhráczki Annával kötött házassága után Magyarkirályfalván telepedett le. Miután Küküllő vármegye törvényszékének bírója lett, Dicsőszentmártonba, a 472