Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.

Tanítók (léviták) névsora 45° A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II.

A Küküllői Református Egyházmegye ötvösművészeti és ónművességi emlékei II. gából készíttette Darkó Sámuel marosvásárhelyi ötvösmesterrel (lásd a kehely talpperemére és a tányér fenekére beütött mesterjegyeket, 9b. és 36b. ábrák). Ugyanakkor Szentpáli Benjámin saját költségén egy kenyérosztó tányért (kat. 36., 36a. ábra) is készíttetett a dicsőszentmártoni egyházközség számára. Az adományozási feliratot az egyszerű tányér széles peremére vésték: PIO VOTO EX PROPRIA MASSA IN RATION EM ECCLESIAE REFORMATAE D[icső] SZ[ent]MARTONIENSIS FIERI CURAVIT BENIAMIN SZENT PALI. ANNO 1789. Darkó Sámuel marosvásárhelyi ötvös tevékenységéről a legújabb kutatások új adatokat hoztak napvilágra. Kőszeghy Elemér az 1228. és 1229-es sorszám alatt közölt mindkét mesterjegyet Darkó Sámuelnek tulajdonítja, működését pedig a 19. század közepére teszi.

13

1 Orbán János levéltári kutatásai,

13

2 valamint a dicsőszentmártoni úrasztali edények évszámos felirata rávilágítottak arra, hogy Darkó Sámuel a 18. század végén már működött. 1786—1787-ben 27 éves, házas polgárként szerepel a népszámlálási adatokban, 1786-tól inasa dési Csató Pál.'

3

3 Az 1835-ös összeírásban szereplő Darkó Sámuel az előbbi fia,

13

4 aki a 19. század közepén tevékenykedő ötvös volt, az ő mesterjegye a Kőszeghy által közölt 1228-as mesterjegy.

13

5 A dicsőszentmártoni kehely és tányér mesterének idős Darkó Sámuelt tekintjük, aki 1813-ban még aktív, ekkor készítette el a marosújvári református egyházközség tulajdonában lévő kelyhet és tányért, amelyet a tányéron szereplő 1813-as évszám igazol.

13

6 Szintén a rokokó jegyében készült a gógánváraljai rézkehely (kat. 10., 10a. ábra), amelynek hatkaréjos talpa vízszintesen tagolt. A talpmező felső karéjait ezüstözött, applikált, levélsorral pártázott kagylómotívumok díszítik. A hatszögű lábat lezáró, profilozott szárgyűrű alatt akantuszlevél-sor húzódik. A fordított körte alakú nóduszt három volutás, rokokó kartus ékesíti, amelyek között porcdíszek jelennek meg. A sima kuppa a szájperem vonalában kihajlik. A kehely teljes felületét aranyozták. Jelzés hiányában mestere ismeretlen. Az úrasztali kelyhet 1795-ben adományozta bethleni Bethlen Pál (1715-1797),

13

7 akinek egyházpártoló tevékenysége a Küküllői Egyházmegye több gyülekezetében is nyomon követhető.

13

8 A 18. század közepétől különböző tisztségeket töltött be a református egyházban, 1746-ban Ugrón Istvánnal együtt a Küküllői Henter-féle kúriába költözött. (Komáromy 143—144.) Az 1783-as dicsőszentmártoni vizitáción alispánként szerepel. KükEhmLvt prot. II/4. 557. 13

1 Kőszeghy 218. 13

2 Ezúton mondok köszönetet Orbán Jánosnak az adatok közléséért. 13

3 Az 1785-ös népszámlálás Vll. kötete, 601-700, 155 lap. A Román Állami Levéltár Maros Megyei Igazgatósága, Marosvásárhely város levéltára, Összeírások és népszámlálások (119. leltár) (A továbbiakban: MvhelyLvt Összeírások), 9. csomó. 13

4 A Szent Miklós utcai fertály 1835-ös összeírása, 88. házszám. MvhelyLvt Összeírások, 22. csomó. 13

5 Kőszeghy 218. 13

6 A Darkó-Debreczeni gyűjtemény az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban. G l-es fond. Debreczeni László hagyatéka. Tusrajzok. Ónedények mesterjegyei. (A továbbiakban: Debreczeni Mesterjegyek) 13

7 Bethlen Pál Elek és Pekry Kata fia, 1754-ben Aranyosszék főkirálybírója, 1763 óta tordamegyei főispán, 1760 óta kamarás, 1765-től a királyi tábla elnöke, 1771-től belső titkos tanácsos volt. 1732-ben ő örökölte a bonyhai kastélyt a szentlászlói, szénaverősi, örményesi, dányáni, csávási, bernádi, kápolnai birtokokkal és birtokrészekkel. 1797-ben halt meg Bonyhán. Feleségétől, Teleki Sárától két fia született: Pál és Farkas. (Lukinich Imre: A bethleni gróf Bethlen család története. Budapest 1927. 554. A továbbiakban: Lukinich) 13

8 A bonyhai templom építésére 1776-ban feleségével együtt 500 magyar forintot adományozott. (KükTK I. 213.; Péterffy László: A bonyhai templom. In: Református Szemle. 1993- 255.) 473