Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
Egyházi karrier-lehetőségek a Bethlen család környezetében
Egyházi karrier-lehetőségek... • A Bethlen család környezetének esélyei séget biztosítottak Bodola számára, hiszen egyházmegyéje, esperese legfőbb hírforrásává tették, mely egyúttal jelentős felelősséggel is társult. A mozgalmas időkben rá háruló sokféle feladatát jól érzékelteti egy hosszabb levelének részlete: kemény parancsolatom lévén gróf Bethlen Sándor úrtól, hogy őnagysága mellett [ti. a gróf felesége mellett] legyek [Segesváron], mivelfelettébb szánakozásra méltó állapotban vagyon a nagy félelem s különben is betegeskedése miatt. Minden második embert kelletik őnagyságához [Maros]Vásárhellyre levéllel expediálnom, ide [NagyjBúnra is vigyáznom kell, hogy ha valami lármát akarnának csinálni, egyszeriben a föispány urat tudósítsam, mivel 300 nemesség nem messze fekszik mitőllünk. 7 0 A nagybúni lelkésznek maximálisan meg kellett felelnie a patrónus-család elvárásainak, gyülekezetének és egyházmegyéjének egyaránt, ami nem kevés fejtöréssel járhatott, főleg hasonló helyzetben. Bodolához hasonlóan mások is képesek voltak a család más birtokain helyt állni a több oldalról érkező elvárásoknak. Többségük olyan tehetséges és felkészült, iskolázott értelmiségi volt, aki meg tudott birkózni a nehezebb feladatokkal. Tudásuk, műveltségük szerencsés körülményekkel párosult, hisz lényegében e kettő együttállása biztosította a továbblépést, a karrier újabb lépcsőfokát. A következőkben néhány konkrét példán keresztül szeretnénk bemutatni, milyen egyéni karriert futhattak be a Bethlenek környezetéből induló fiatal egyházi értelmiségiek, milyen esélyt jelenthetett számukra a családdal kialakult kapcsolat, a személyes viszony. A feltételes mód használata azért indokolt, mert nem általános jelenségről van szó, ugyanis a Bethlenekkel kapcsolatba került lelkészeknek csak egy része érte el az egyházi karrier legmagasabb fokát, és lett belőle esperes, kollégiumi professzor vagy éppen püspök. Többségük megmaradt egyházmegyéje valamely parókiáján, vagy idővel más, nagyobb gyülekezetben szolgált jobb körülmények, nagyobb fizetés reményében. A Bethlen család környezetének esélyei A folyamatosan épülő küküllői és udvarhelyi egyházmegyei lelkésznévsor jelenlegi adatai szerint a nagyobb uradalmi központokhoz tartozó falvak lelkészei karrier szempontjából több csoportba sorolhatók. Jól elkülönülnek azok, akiket átlagos lelkészi életúttal lehet jellemezni, ők egyik parókiából a másikba, netán egyik egyházmegyéből a másikba vándorolva végzik munkájukat. Sosem lesz belőlük magasabb egyházi tisztségviselő, legfeljebb valamely „zsírosabb" gyülekezet prédikátoraként fejezik be pályafutásukat. Közöttük vannak azok is, akik egyfajta zárt térben — a Bethlen birtokokon belül - mozognak. A református lelkészek életútjának vizsgálata során többször is tapasztalhattuk a következő tendenciát: bizonyos személyek életük során kizárólag a család környezetében végeztek lelkészi szolgálatot, valószínűleg személyes kapcsolatba kerültek a család tagjaival. Legnyilvánvalóbb példája ennek Szentkirályi Sámuel esete, aki nagyenyedi iskolai évei után Oltszemen kezdte szolgálatát, később Héderfáján (1714-1716), Bonyhán (1720-1726) és Bethlenszentmiklóson (1727-1731) lelkészkedett. Kevesebb állomáshelyen, de jóval hosszabb ideig tevékenykedett Ardai István, aki előbb Bonyhán (1734—1744), majd Csáváson (1746-1771) volt prédikátor. Szintén a család birtokaihoz tartozó falvakban szolgált Harasztkereki Ferenc (Alsórákos 1710-1715, Nagyteremi 1721-1732 között) és Hegyi Mózes (Bethlenszentmiklós 1733-1736, Nagybún 1739-1777 között). Utóbbiak példája mintegy megerősíti " UREL Régi iratok 29/5. Bodola Sámuel levele Kovásznai István espereshez. Nagybún, 1784. dec. 7. 17
