Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 2. Désfalva - Kóródszentmárton (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2009.
Egyházi karrier-lehetőségek a Bethlen család környezetében
Egyházi karrier-lehetőségek... • A Bethlen család környezetének esélyei az egyes lelkészek és a család közötti közeli viszony meglétét, hiszen idővel mindketten más egyházmegyében, de a család közelében folytatják tovább munkájukat. Külön csoportot alkotnak azok a lelkészek, akik pályafutásuk betetőzéseként esperesi, tanári hivatalt töltenek be. A küküllői egyházmegye 17-18. századi esperesi névsorát vizsgálva többnyire a küküllővári, a gógáni, a nagyteremi és a bethlenszentmiklósi lelkészek tűnnek fel. Nem állítható, hogy kizárólag a Bethlen család jelenléte, befolyása miatt lettek egyházmegyéjük vezetői. Alaposabb kutatások kellenek ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázni lehessen, de az mindenképp figyelemreméltó, hogy a család környezetéből induló egyházi értelmiségiek közül többen is jelentősebb karriert futnak be. Fogarasi Kis Tamás, Vajdaszentiványi János, Bonyhai Simon György, Körösi György, Csávási Vas Lőrinc vagy Dersi Ötvös János küküllői esperesek mindannyian a család Küküllő vármegyei birtokain éltek és működtek. Nagybúnon, azaz szintén a család Küküllő vármegyei birtokán lelkészkedett Kassay Sámuel, Takáts János, Kis Pál. Idővel mindhárman az udvarhelyi egyházmegye esperesi székébe kerülnek. A sort folytatni lehet a többi nagybúni lelkésszel is: Bodola Sámuel, Magyarosi József, akiket később az udvarhelyi református gimnázium professzorai között találunk. 1778-tól kezdődően a reformkor végéig gyakorlatilag valamennyi Nagybúnon szolgált lelkész eljutott valamely magasabb egyházi hivatalba. Talán az sem véletlen, hogy Bajcsi András küküllővári és bethlenszentmiklósi lelkész később Nagyenyedre kerül, ahol esperessé választották, 7 1 ahogyan az is elképzelhető, hogy a 17-18. század fordulóján udvarhelyi esperes Nánási Mihály azonos az 1690-1695 között Ktiküllőváron szolgáló lelkésszel. 7 2 Az egyházpártoló Bethlen család környezetéből indultak és a legmagasabb egyházi hivatalig jutottak Bonyhai Simon György és Borosnyai Lukács János. Életútjuk nagyon sok közös vonást mutat származásuktól kezdve egészen a karrier csúcsáig, a református egyház püspöki székéig. Mindketten alsóbb társadalmi szintről indultak: előbbi Bethlen Elek jobbágya, utóbbi zajzoni (Barcaság) zsellér fia volt. Történetük jó példa arra, hogy tanulással, szorgalommal és megfelelő pártfogókkal, kapcsolatokkal milyen karrier-lehetősége nyílt a 18. században akár a legalacsonyabb származásúaknak is. 7 3 Az alábbiakban diáknévsorokban, lelkész- és peregrinus-adattárakban, életrajzokban fellelhető adatok és eddig ismeretlen levéltári dokumentumok alapján mutatjuk be e két személy pályafutásának részleteit. 7 4 Bonyhai Simon György 1673-ban született Bonyhán. Előbb Kolozsváron tanult, majd 1689től a nagyenyedi kollégiumban, ahol köztanító, contrascriba és végül senior volt. 1695-ben a poétika osztályban tanított. Éles esze, szorgalma, felkészültsége és tudásvágya a kollégium profeszszorának, Enyedi Istvánnak érdeklődését is felkeltette, aki levélben számolt be Bethlen Eleknek 7 1 KükTK I. 397. 7 2 Erre utal Nánási Mihálynak Bethlen Gergellyel folytatott levelezése. ROLKmlg F 328 Nr. 28. f, 295. Az udvarhelyi egyházközség levele Bethlen Gergelyhez. Székelyudvarhely, 1696. jún. 5.; Uo. Nr. 29. f. 173. N. M. esperes levele B. G.-hez. Székelyudvarhely, 1697. nov. 7.; Uo. Nr. 27. fi 271. N. M. esperes levele B. G.-hez. Székelyudvarhely, 1697. nov. 16. A feltevést igazolja az is, hogy Zoványi adattárában Nánási Mihály udvarhelyi esperessége előtt etédi szolgálatáról ír, erre vonatkozó adat azonban eddig sehonnan nem került elő. Zoványi 1977. 434. 7 3 Példájuk nem egyedülálló, hasonló karriert futott be Soós Ferenc is, aki kudui (Belső-Szolnok vármegye) jobbágycsalád gyerekeként előbb Kolozsváron volt alumnus, majd a Bethlen és Bánffy családok támogatásával Franekerben peregrinált. Róla: Soós 1912, illetve Keszeg 2007. 7 4 Felhasznált adattárak: Jakó-Juhász 1979; Zoványi 1977; Szinnyei 1891-1914; Pápai 1711-1726; Ravasz 1889; Bod 1766; Herepei 1971.
