Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban

Sipos Dávid: A KÜKÜLLŐI REFORMÁTUS EGYHÁZMEGYE ORGONÁI Az orgona használata az Erdélyi Református Egyházban Az orgonák használatának kérdése a 16-18. században igen ellentmondásos az erdélyi reformátusoknál. A reformáció korában az új teológiai alapvetések nemcsak a dogmatikát, hanem a hangszerek templomi használatának kérdését is újraértelmezték. Az orgona használatának kérdése a 12—13. századtól a reformáció koráig nem volt vita tárgya (1287-ben Milánóban még vitatkoztak templomi használatának létjogosultságáról, de mint egyetlen liturgiái hangszert, elfogadták

1), sőt az orgonaépítészet a virágkorát élte a reneszánsz idején. Erre a virágzásra, ahogy Friedrich Jacob fogalmaz, dérként hatott a reformáció.

2 Míg a római katolikusoknál nem volt kérdés az orgona használata, addig a reformátorok sokszor központi kérdésként kezelték, s nemcsak a római katolikusoktól szakadtak el e tekintetben, hanem egymástól is. Luther Márton közismerten kedvelte a zenét, s ennek többször hangot is adott. Közismert gondolata: in summa: a nemes zene az Isten beszéde után a legnagyobb kincs a földön? 1526-ban a Deutsche Messében megfogalmazta, hogy Isten akarata szerint Igéjét az embernek szükséges olvasni, énekelni, prédikálni, írni és verselni, és ahol ezt elősegíti és támogatja ott hagyni kell, hogy a harang harangozzon, és minden orgona sípoljon, és minden csengő csengessen,

4 Ezek után nem csoda, ha a Wittenbergi Egyetem teológiai fakultása 1597-ben kijelentette: ami [...]az orgonát illeti, az isteni iratokból meg vagyunk győződve, hogy Istent hangszerekkel is dicsérik [..JA hangszeres zene [.. .] Istennek olyan ajándéka, amely képes arra, hogy az embernek kedélyét megváltoztassa. Ennek egyetlen feltétele volt az, hogy olyan egyházi énekeket kell az orgonán játszani, amelyeket Isten dicsőítésére írtak? Az orgona ezen felül bizonyos liturgikus csendet kell kitöltsön, amely csend alatt a gonosz „betörhet" az istentiszteletre.

6 Kálvin János már ennél radikálisabb álláspontot képviselt. Szerinte a zene Isten ajándéka, s így annak öncélú felhasználása bűn. A hangszerek használata ezért tiltott az istentiszteleten, mert a hangszerek ezt az öncélúságot segítik elő, hiszen az emberi természet olyan, hogy mindenre inkább figyel, mint Isten Igéjére. Az éneklés azonban ajánlott, mert bizonyságtétel, dicséret, intő jel a bűnnel szemben, gyógyító a kísértésekben, a megszentelődés segítője. A legalkalmasabbnak a zsoltáréneklést tartotta, de nem zárta ki más gyülekezeti ének használatát sem.

7 Az instrumentális zene így nem talált otthonra Genfben, s a St. Pierre katedrálisban csak 1756ban szólalhatott meg először orgona.

8 Zwingli Ulrichnál tovább fokozódott a radikalizmus. Bár az említett három reformátor közül ő volt zeneileg a legképzettebb, mégis az istentiszteleti rendből teljesen száműzte az éneket, a zenét: 1525-ben eltávolította a zürichi Grossmünsterből a karénekeskönyveket, 1529-ben pedig lebontatta az orgonákat. Hatása igen nagy volt, hiszen a Grossmünsterben csak 1876-ban 1 Friedrich Jacob: Die Orgel. Gesamtherstellung Hallwag AG Bern 1969. (A továbbiakban: Jacob) 35. 2 Uo. 39. 3 Uo. 39. 4 Uo. 39. 1 Hans Klotz: Die Kirchliche Orgelkunst. In: Leiturgia. Handbuch des evangelischen Gottesdienstes. Band IV. Johannes Stauda—Vergal Kassel 761. 6 Hans Klotz: Az orgonáról. Zeneműkiadó Bp. 1975. 143-144. CsomaszTóth Kálmán: A református gyülekezeti éneklés. Magyar Református Egyház Bp. 1950. 34-35. 8 Jacob 40. 551