Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
Tárgymutató
Tárgymutató • Gondnok (c urator), főgondnok (inspector curator) amoveáltatik" (Csávás, 1727/8.); a mestert azzal vádolják, hogy részeges (Csávás, 1732); kiközösítéssel és szamár temetéssel fenyegeti a vizitáció a mestert és feleségét (Csávás, 1734); a mestert illetlen szavakkal illetik, a vizitáció a vétkes lakására megy és ott dorgálja meg őt (Csávás, 1738/5.); versengés a mester és egy asszony között, amelyet „az elmúlt esztendőben celebráltatott extraordinaria sessio kemény kötés alatt eligazította volt" (Csávás, 1743/1.); a mestert nem függeszti fel hivatalából a vizitáció csak továbbhelyezi, amiért családját nem „tartotta szorosan" és botránkoztatóan viselkedett (Csávás, 1745/1.); a mester jó bizonyságot tett a vizitáció előtt a gyermekekkel (Csávás, 1756); a mesternek járó restanciáért büntetnek, amennyiben a mesterrel „most actu meg nem békéilik az adós" (Csávás, 1765 február/6.); a mestert nem marasztották (Csávás, 1765 február); panasz a mester ellen, amiért nem harangoztat idejében (Csávás, 1770 január/i.); a mester igen rest a gyermekek oktatásában, felesége pedig részeges (Csávás, 1786); panaszol az eklézsia, hogy a mester nem tanít rendesen, nem akarja marasztani (Csávás, 1788; 1789; 1792/4.; 1793/4.). Dányán. A tanítót dicsérik a hallgatók (Dányán, 1712 december); tanító fizetése (Dányán, 1714); „a mester, részeg lévén, rút, trágár szitkokkal szitkozódott, a pisztolya vele lévén, a papnét kurvázta" (Dányán, 1723); az eklézsia a tanítót nem marasztotta meg, mivel „nem alkuszik jól a praedikátorral és egyéb fogyatkozások is vadnak benne" (Dányán, 1728 január/i.); a mestert részegeskedéssel vádolják, a lelkésszel való veszekedéssel, emiatt a vizitáció elmozdítja (Dányán, 1737/2.); mivel a mesteri lakás pusztán áll, megengedi a vizitáció, hogy a tanítói hivatalt felállítsák (Dányán, 1745/3.); a vizitáció határozza, hogy a tanító a lelkész híre nélkül „idestova ne járjon, a templom kolcsát magánál ne tartsa, hanem az állyon a tiszteletes minister kezénél, onnan vegye ki harangozás idején a mester" (Dányán, 1748/1.); a mestert 3 forintra bünteti a vizitáció (Dányán, 1749/2.); a tanító „igen részeges, káromkodó, a templomban is botránkoztat részegségivel" (Dányán, 1754/1.); panaszolják, hogy a mester a gyermekeket nem akarja tanítani (Dányán, 1767/1.); panaszolja a tanító, hogy a mesteri lakás alkalmatlan a lakásra is, nemhogy a tanításra (Dányán, 1767/2.); panaszolnak, hogy a tanító nem tanítja a gyermekeket, meghagyja a vizitáció, hogy ne csak énekeltesse, hanem tanítsa is a gyermekeket (Dányán, 1770 december); az ifjak nem tanulnak, ezért határozza a vizitáció, hogy akik nem járnak tanításra, azokat ne temesse el a lelkész (Dányán, 1771/1.); a tanító továbbra is elhagyja az esti harangozást (Dányán, 1771/1.); vádolják a tanítót, hogy a gyermekeket nem tanítja (Dányán, 1773 november/i.); „a mester a gyermekeket nem tanítya, felel a mester: mert nem fizetnek" (Dányán, 1774/1.); panasz, hogy a tanító a sertését a kamarában tartja (Dányán, 1774/2.); panaszolnak a tanítóra, hogy siet a harangozással, a gyerekeket nem akarja tanítani (Dányán, 1779 december/i.); panaszolják, hogy a mester néha hazaküldi a gyerekeket az iskolából, a mester is panaszol, hogy a háza kicsi, alig férnek benne (Dányán, 1784); az eklézsia új mestert kér a vizitációtól, mivel a mostani már igen öreg, ezért alkalmatlan a tanításra (Dányán, 1784/2.); a fiatalok a vasárnapi tanításra nem akarnak a templomban maradni, intik a szülőket, hogy felküldjék őket (Dányán, 1787); akik nem járatják gyermekeiket iskolába, azoktól is felszedik a tanító bérét (Dányán, 1798/4.). Temetés. Adámos. Az egyházfinak kötelessége a beszolgáló lelkész bérét felszedni, a lelkész pedig köteles neki ingyen temetni (Adámos, 1703). Balavásár. Sok a templomkerülő és úrvacsorával nem élő, a vizitáció szamár temetéssel fenyegeti őket (Balavásár, 1741). Bernád. A lévitának, mind a lelkésznek keresztelésre, esketésre és temetésre járó stóla (Bernád, 1749); a szénarét kaszálásáért a szokásos egy forintot nem kéri a lelkész temetés alkalmával (Bernád, 1749). Bethlenszentmiklós. Az unitáriusok pénzt kérnek a halotti harangozásért, a vizitáció megtagadja ezt, „mivelhogy az unitáriusok tornyában való harangok az uraké" (Bethlenszentmiklós, 1713); a lelkész nem temethet addig, amíg a hívek le nem teszik a járandóságot (Bethlenszentmiklós, 633
