Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.
A Küküllői Református Egyházmegye régi textíliáiról
A küküllői egyházmegye régi textíliáiról hatunk össze. Az oldalakra helyezett motívumok merőleges, míg a sarkokban találhatóak átlós irányúak. A kacsból induló tő vonalán egy gumót követően levélpárral találkozunk, majd három azonos kialakítású, balra ívelő szárra oszlik, amelyek egy-egy bimbó-szerű formában végződnek. A szárakat is gumók és levélpárok tagolják. A feliratot három sorba szerkesztette a hímző: 1-7•/ M: B: / 3.9 A díszes kialakítású számok közé majuszkulák kerültek, amelyek az adományozó monogramját rejthetik. Az 1739-es évszám pedig az adományozás időpontjára utalhat. A terítőn kisebb-nagyobb hiányokat figyelhetünk meg. Felületén foltok és elszíneződéses részek láthatók. A színezett selyemfonal több helyen vesztett a színéből. A 18. század folyamán egyik összeírás sem említi ezt a terítőt. Felmerül így annak a lehetősége, hogy a tárgy eredetileg nem az ádámosi református úrasztalára készült. A 18. század folyamán az asztali készület tárgyait Sövényfalván őrizték/' 6 így az is megtörténhetett, hogy összekeveredtek, bár a sövényfalvi leltárban sem találjuk nyomát. Ebből, valamint, hogy Debreczeni László sem említi ezt a terítőt, arra következtethetünk, hogy feltehetően ez a 18. századi úrasztali terítő 1934 és 1982 között került az ádámosi református gyülekezet tulajdonába. Balavásár esete kivételesnek mondható, itt ugyanis egy darab 17. századi jellemzőket mutató keszkenő mellett két 18. századit találtunk, valamint három darab 18. századból származó abroszt is. A 18. századi darabok többségét sikerült azonosítani. Debreczeni László három abroszról és három keszkenőről számol be. 6 7 A 17. századból származható keszkenő 6 8 (kat. 19.) alapja egy 67,2x68 cm vászon szövésű len anyag. Díszítéséhez színezett, sodoratlan selyemfonalakat használtak. A lapos öltés változataiból kialakított hímzés a századra jellemző indás növényi motívumot rajzol ki. A keszkenőn nem találunk feliratot. A vonallal lezárt hímzett felület sávként íut körbe a kendő oldalain, kialakítása szimmetrikus. Kétféle bokréta váltakoztatását figyelhetjük meg, amelyek a sarkokat és az oldalak közepét töltik ki. Egyenes középső száraik egyben szimmetria-tengelyek is, míg az ívben hajló oldalsó szárak fűzik egybe a motívumok különböző elemeit. A sarokmotívum töve egy zárt gránátalma formából indul ki, amely egy levél párt követően öt szárra ágazik. A középső szár egyenes vonalát szív alakú elem szakítja meg, végén virág látható. Hat lehajló, hosszúkás szirmát váltakoztatott színekkel hímezték, feléjük nyúlik a három pötty alakú porzó. A középső szár mellett két másik szár hajlik átlós irányba, amelyre levélpárt hímeztek, majd három rövidke szárat, amelyek egy-egy bimbóban végződnek. A következő két szár már csigavonalba hajlik és egy fogazott szélű levél után gazdag kialakítású gránátalmával találkozunk. Ehhez kapcsolódik egy másik ellentétes irányítású csigavonalú szár, amely végén két indapárt követően ismét gránátalmát láthatunk, ám ennek kialakítása eltér az előzőtől. Erről a szárról indul a harmadik egység is, amely ugyancsak csigavonalú és ellentétes irányú, és amely már közvetlenül beépül az oldalak közepén található motívumba. A határvonalat levél jelöli, egy ív, aszimmetrikus levélpár és inda után felülnézetből stilizált hatszirmú virág, azaz rózsa látható. Az oldalakon található motívum esetében a szárakat hármas gyűrű fogja össze, középső gyűrűjén az előbb említett csigavonalba kunkorodó szár is átbújik. Az egyenes száron levélpár és egy öt, fogazott szirmú virág, azaz szegfű, kapott helyet. A másik két átlósan hajló szár vonalán szintén levélpárt látunk, majd virágot, melynek öt alsó 6 6 KükEhmLvt Conscr. 1714. 6. 6 7 Debreczeni Vázlatkönyvek 1933/148-151. 6 8 Fliányzik leltárszáma is, a leltári összeírás nem tér ki jellemzőire, ezért nem is azonosíthatjuk az ott felsorolt tárgyak valamelyikével. 509
