Buzogány Dezső - Ösz Sándor Előd - Tóth Levente - Horváth Iringó - Kovács Mária Márta - Sipos Dávid: A törtenelmi küküllői református egyházmegye egyházközségeinek történeti katasztere 1. Adámos - Dányán (Fontes Rerum Ecclesiasticarum in Transylvania) Kolozsvár 2008.

Csávás

Csávás • 1728 1728 • január Visitatio celebratur ex gratia Dei SzászCsávásini anno 1/28. die 18. Januarii, praesentibus ab una parte reverendo domino Johanne Radnóthi, Johanne Vas, Johanne Orbán, Georgio Vas, Michaele Szabó etc. 4 8 Ab auditoribus laudatur reverendus dominus minister, similiter dominus ludimagister agit bene partes functionis. Zilahi Ferencz felesége együtt nem lakik az urával. Fa s búza restantia vagyon, tavallyi fa restantia is vagyon. Parochia kertin rés vagyon, a schola körül is nincs kert egy darab hellyen. A csávási ecclesianak vagyon adósságpénze ft. 57. De praesenti vagyon bora urn. 20. Item két-két poltrán korcsmárolták ki urn. 40. Deliberatum [1.]: Minthogy a tavallyi és harmadideji egyházfiak a fa és egyéb restantiat be nem szolgáltatták, a ruinakot is meg nem csináltatták, a vármegye constitutioja szerint megbün­tettetnek, insuper admoneáltatnak a mostani egyházfiak, a ruinakot megépíttessék, a tavallyi géssel kezdjék és azzal is végezzék, józanon, kegyesen és tisztán éljenek, fajtalanságokat azok előtt ne mondjanak és ne tegyenek, folytonosan tanuljanak, a törvényeknek és egyházi kánonoknak, bárkik legye­nek is, magukat alávessék. Espereseik és lelkészeik mint szüleik iránt a kegyesség és emberség minden kötelességében tartozó engedelmességgel viseltessenek. A zsinatokon velük együtt megjelenjenek, őket a nép előtt semmi ráfogással és hamis vádakkal ne terheljék, sőt inkább gyarlóságaikat is a fiúi tisztelet palástjával fedezzék, és bármi csekély okból azok tudta és engedélye nélkül ide s tova ne futkossanak és kalandozzanak, hanem maradjanak otthon, és feküdjenek neki a maguk iskolai dolgainak. Továbbá az egyházi tisztekbe s dolgokba is hívatlanul, vaktában ne avatkozzanak, hanem magukat saját határaik között tartsák, és saját teendőiket végezzék. Végül - kiváltképpen teológiai tárgyú - egyéni véleményeket vagy új szertartásokat iskoláikban ne tanítsanak, vagy valami viszálynak és szakadásnak magvát sem azo­kon belül, sem kívül a nép között el ne hintsenek. Külső viseletükben is bizonyos kegyességet, komoly­ságot és szerénységet mutassanak, és az ő rendjükhöz illő s már a mi nemzetünknél rég bevett és használt ruházatban járjanak. Különben azokat, akik az egyháznak makacsul ellenszegülnek, új véleményeket táplálnak és új szer­tartások behozására törekszenek, és az ifjúságot megrontják, ha ezekkel elöljáróik ismételt megintésére is felhagyni nem akarnak, annak az egyházmegyének, amelyben laknak, és püspöküknek egyező akaratával az egyház testéről mint rothadt tagokat lemetszik és nyilvánosan kirekesztik, vagy bűnük, mint például a hitszakadás, gyilkosság, házasságtörés s más hasonlók súlyos voltához képest a polgári törvényszéknek adják át őket méltó megbüntetésük végett. Azokat pedig, akik csekélyebb vétket követtek el, amilyenek a lusták, akik se nem tanulnak, se nem tanítanak, hanem mint a herék hevernek, vagy miként a gyíkok ide-oda futkosnak, magukat fajtalanul és szemtelenül viselik, illetlen ruházattal torzítják, lelkipásztoraik intését megvetik, sőt őket még afelett bosszúságokkal illetik, jól végére járván a dolognak, ha falusiak, esperesi hatalommal, de mindenesetre az ülnöktársak beleegyezésével, az iskolákból gyalázatosan csapják ki, vagy ha valami nagyobb és tűrhetetle­nebb vétket követnek el, tartóztassák le és állítsák az egyházfótanács nyilvános törvényszéke elé; ha pedig mezővárosiak vagy szabad királyi városiak, főleg pedig ha akadémiaiak, dolgukat előbb a püspökkel és más esperesekkel közölve mozdítsák el őket vagy sújtsák más keményebb ítélettel. Az otthon tanult nőtlen ifjaknak ne engedtessék meg két éven túl méltó ok nélkül tanítóképpen szol­gálni, hanem tanulásuk folytatására menjenek vissza az iskolába. De a házasokat, amíg hivataluknak dicséretesen eleget tesznek, meg kell hagyni, mihelyt pedig magukat rút henyeségre adják, ki kell az is­kolából űzni. A szent szolgálatra készülőknek esperesük s lelkipásztoruk engedelmével szabad magukat a katedrából nyilvánosan tartandó egyházi beszédekben gyakorolni, akik pedig még magukat erre kézbe­adással nem kötelezték, azoknak semmiképpen; mindazáltal lelkészük távollétében vagy betegségében nekik is szabad az éneklőszék mellől nyilvános könyörgéseket felolvasni. 4 8 KükEhmLvt prot. II/3. 51. 299

Next

/
Oldalképek
Tartalom