Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.

Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain

8 Egyházfegyelmezés... 8 tette a vétkes egyházi személyeket, és a hivatalból való eltávolításról a generális zsinat döntött. A laikusok fegyelmezésében a két legszigorúbb büntetés az úrvacsorától való eltiltás (

excommimicatio minor) és az egyházból való kirekesztés (excommunicatio major) volt, bár a fegyelmezésnek ez utóbbi formáját a 19. századtól már egyre ritkábban alkalmazták. 1775-ben, a Kézdivásárhelyen tartott generális zsinat irataiban két alkalommal is találkozunk az excommunicatióval. Először Haller Józsefet és zalaknai Szabó Annát exkommunikálták törvénytelen házasságuk miatt,

1

2 majd ifjabb Szabó Györgyöt és Követsi Borbálát házasságon kívüli együtthálás miatt.'

1 A Geleji Kánonok XLIV. pontja így rendelkezik a meg nem térők kirekesztéséről: A botránkoztatókat a lelkipásztorok, miután őket kétszer-háromszor mind magánosan, mind nyilvánosan az Isten igéjéből megintették és megfedték, és velők semmire sem mehettek, sőt azok előttök javíthatatlanoknak és bűnöket nem akaróknak bizonyulnak, Krisztus urunk parancsa szerint jelentsék fel az egyházmegye elé, amely azután őket - ha annak ismételt intései is sikertelenül maradnak - miként pogányokat és publikánusokat az egyházközségből a lelkészek közbejövetelével ünnepélyesen kirekessze [...], a nyilvános gonosztevőket pedig, kik valóban ilyeneknek bizonyulnak, az egyházmegye minden előintés és további halogatás nélkül a kánonban előírt módozat szerint tiltsa el a szent gyülekezettől [...], közösítse ki és adja a sátánnak az ő testük veszedelmére, hogy lelkük ama napon a Jézus által megtartassék.

1

4 A lelkészek fegyelmezése A lelkészi kihágások büntetésére nézve a Debreceni Hitvallás cikkei passzívumban fogalmaznak és nem nevezik néven a büntetést végrehajtó fórumot. Ha a lelkészek össze nem illőket esketnek meg „letételre és kiközösítésre büntettetnek" (XXVI.), a zsinaton meg nem jelenő lelkészeket „letétellel kell büntetni" (XXVIII.), az erkölcstelenül élő lelkészeket „letétellel és hivataluktóli megfosztással leendő büntetésre méltóknak ítéljük" (XXXVII.), az egyház háborgatóit, az árulkodókat és szakadárokat „az atyafiak társaságából kivettetni rendeli" (XXXVIII.) stb. Arról viszont, hogy ezeket a büntetéseket tényleg ebben a szigorú formában minden esetben végrehajtották volna, nincs tudomásunk. A büntetési fórum tekintetében irányadó az elvi kérdésekkel foglalkozó első néhány cikk, jelesül az V., amelyben két végrehajtó közeget is megemlít a szabályrendelet: belső egyházi dolgokban az egyházi törvényszék, a polgári peres ügyekben pedig a polgári hatóság hoz ítéletet. Az egyházi törvényszék feladatát, ebben a korai időszakban a zsinat töltötte be, hiszen a XXI. cikk szó szerint ezt mondja: „zsinatot egyszer vagy kétszer gyűjtsenek, mikor szükség van rá, és azt előzze meg a vizsgálat, és a vádlottakat hibáik 1

2 ERZSI III. 57. 1

3 Uo. 60. 1

4 Kiss Áron (szerk.): Egyházi kánonok, melyeket ... egybegyűjtött Geleji Katona István... Kecskemét 1875. (A továbbiakban: GK) 46. kánon. 19-20.