Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.

Egyházfegyelmezés a Küküllői Református Egyházmegye parciális zsinatain

Egyházfegyelmezés... 9 minőségéhez és nagyságához képest szigorúan büntessék meg".

1

5 Az említett vizsgálat pedig többnyire az egyházközségek vizitációja során történt meg. Erre nézve részletes utasításokat tartalmaz a szabályrendelet LXV. cikke, amely kimondja, hogy a vizitációt vezető szenior „az egyesek hibáit igazán és híven leírván, a nyilvános zsinatban adják elő".

1

6 A vizitációnak az egyházközségi élet három lényeges területét kellett átfognia: mindenekelőtt a lelkész tudományát és szolgálati hűségét ellenőrizte (annak minden egyes részletével, amelyek mind visszaköszönnek a 17— 18. századi erdélyi vizitációk jegyzőkönyveiből!), aztán a gyülekezeti tagok erkölcsi élete került nagyító alá, majd különböző gazdasági, vagyoni és adminisztratív ügyek, mint a lelkész fizetése, az egyháközség tőkéjének kezelése, a templom, parókia és iskola épületének állaga, az ingó vagyontárgyak számbevétele stb. Az egyházi rendhez tartozó személyek külső, világi törvényszéken történő perbe fogása kapcsán a szabályrendelet fenntartja az egyház jogát a belső törvénykezés primátusához, hiszen „az Úr a lelkipásztori hivatalt mindég megkülönböztette a polgáritól" - hangzik a XXXV. cikk teológiai megalapozása tehát „méltányosnak ítéljük, hogy ha [a lelkészek] a világiaktól perbe idéztetnek, elsőbben a magok bírájától, azaz a szeniorok tanácsától ítéltessenek meg", következésképpen, bizonyos esetekben, az esperesek kollégiumának is törvénykezési fórumszerepet szánt a szabályrendelet.

1

7 Kiss Áron a zsinati végzések szövegeinek publikálására készülve több kiadást is kézbe vett, és ő állapította meg, hogy a szeniori testület, mint törvénykezési fórum, csak a hitvallás egyik későbbi kiadásában szerepel. Az eredeti változat az illetékes esperesnek adott vizsgálati jogot a világi perbe fogott lelkész fölött, aki a szuperintendenshez fellebbezhetett, ettől pedig a közzsinathoz, tehát legutolsó és legmagasabb fórumként a közzsinat döntött. A későbbi egyházi gyakorlat az eredeti változat szerint működött, az esperesek kollégiumának fejedelemség kori működéséről semmiféle adattal nem rendelkezünk. A lelkészi rendhez tartoztak a tanítók is, vagy más néven a mesterek. Fegyelmezésük első szinten a renden belül történt, hacsak nem köztörvényes bűnt követtek el. Rájuk nézve a szabályrendelet nem említ hivatalos törvénykezési fórumot, de kétségtelen, hogy azt a vizitáció gyakorolta, élén a testületet vezető esperessel, illetve a parciális és generális zsinat, amelyen a lelkésszel együtt köteles volt ő maga is megjelenni, és kevésbé a helyi lelkész. A lelkészek és tanítók feleségei felett szintén az egyházi törvényszék ítélkezett. b Kiss Áron 575. Később elkülönült a sajátosan egyházi fegyelmezéssel foglalkozó egyházi szedria. 1

6 Uo. 602. A szabályrendelet nem tesz különbséget a generális és a részzsinat (parcialis synodus) között, itt a generális (köz)zsinatról lehet szó, talán mert a kor szervezettségi szintjén ez utóbbira még nem volt szükség, vagy talán azért, mert a generális zsinat tartotta fenn magának a jogot peres ügyekben ítélkezni. A 17-18. században a parciális zsinat tehermentesítette a generális zsinatot azzal, hogy jó néhány kisebb, helyi érdekeltségű ügy tárgyalását átvette tőle. 1

7 Uo. 580, 585.