Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Szászvárosi Református Kollégium diáksága (Erdélyi Református Egyháztörténeti Füzetek 16.) Kolozsvár 2006.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
126 1671 április, Gógánváralja házastársomnak lenni meghkértem vala magát attyától, annyától, nemzetségétől, hozzám ígérkezett, nekem is adták. Noha annakelőtte (ők tudták, nem én), hogy más személyhez is volt. kötelessége, melyből magát reám nézve kitagadá (azmint lött légyen, vizsgálnom, kegyelmetek előtt beszélnem most nem illik talám, ne legyen késő ezután is). ígérvén azért magát nekem megnevezett F[ejér] K[ata] a[sszony], gyűrűmmel és egyéb tisztességes ajándékimmal elj edzettem, kezemnek, kezének egymásnak való adásával, mely meglévén, mi tagadás benne, mint mátkámot ápolgattam, megcsókoltam, s velle (azt gondoltam, hogy kedvet találok) apja s annya előtt nyájaskodtam a tisztességig. Egyéb vétségemet nem tudom, hanem hogy mátkámnak attya leányához való szeretetemért etc. megpirongata érdemem felett. Azt találám mondani: Rossz ember vagy apa, mert azt kellene örülnetek, hogy leányotokat szeretem etc. De ez így lévén is ott lefeküttem, s reggel megkövettem, őkegyelme is megkövetett engemet. És csakhamar ezután, bizonyos napot terminálánk egymás akarattyából, mellyen mátkámot hazzavinném, ehhez képest szegény legény voltom szerint, vendégimet elhíttam, marhát nyúzattam vala, amikor nagy véletlen jegyemet, ajándékimot visszaküldé izenvén, [185.] hogy érette ne mennyek, mert ő bizony soha hozzám nem jő, inkább megöli magát, etc. A követ uram is mondá, hogy a betegség is kirontotta bújában, s effélék. Felelék: idő előtt, s mód nélkül jegyemet el nem veszem, jóllehet erővel bizony el nem hozom. De megkérdem okát, miért kellett engemet megvetni s illy véletlen sok káromra s kissebbségemre ezeket cselekedni. így lévén a dolog, böcsületes uraim, tiszteletes esperest uramot solicitáltam az Istenért kérvén őkegyelmét, hogy ne hagyjon őkegyelme már tovább-tovább periclitálnom, hanem ad octavum hadd citállyam az engem repudiáló mátkámot. ím jelen vagyon is, azért azt kévánom, hogy a kegyelmetek böcsülletes Széki előtt adgya méltó okát megvettetésemnek. Azután többet szóllok. Incta replicat per procuratorem suum Matthiam Gábor hoc modo: Im hallom, hogy okát kérded tőlled való elidegenülésemnek, elhülésemnek. Első oka ez: 1. Mert idegen legény kegyelmed, honnét jött, még hova megyen, nem tudom, s kegyelmed nemzetségét sem ismerem. 2. Mert minállunk utollyára nem úgy kezdé magát viselni, mint elsőbben, hanem mellyemet kiszaggatá, illetlen módon jádzott velem. Agyamban is (beteg lévén) bedőlt, ott alutt el. Ugyan nem paphoz illendő módon cselekedett velem. 3. Az atyámot megrosszalá (melyet szidalmazásnak mondhatok) ez okokért idegenedtem el kegyelmedtől, s nem is megyek kegyelmedhez, etc. Actor respondet: [I.] Idegen legénységemet s szegénységemet jó előre megizentem, minekelőtte régi baráttyával való dolgát megértettem volna. Ha pedig vándor akartam volna lenni, praedicatorságra állani nem mertem volna. II. Magamat mint viseltem, jó idején megvallám, hogy biztomban, mátkád lévén, ápolgattalak etc., ítéllye meg az igaz törvény, ha tisztem, állapotom ellen cselekedtem. Sőt inkább, ha azt nem cselekedtem volna, úgy volt volna félő tőllem való elidegenüléstől. III. Hogy az atyádot rossz embernek mondám, őkegyelme szerzé magának, mert új ember lévén, praedicator lévén is, te is mátkám lévén, nem illett volna engem megpirongatni. Sőt fogyatkozásimot is (ha volt volna) látatlanná kellett volna tenni. Osztán megmondám, hogy reggelre kelve én arról megkövettem, s őkegyelme is engemet, s még azután sokkal küldötted meg az jegyemet etc. [186.] Azért, ha több, illendőbb s méltóbb okait nem adod megvettetésemnek, azt mondom, ha a
