Buzogány Dezső - Ősz Sándor Előd - Tóth Levente: A Küküllői Református Egyházmegye Parciális Zsinatainak végzései 1. (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 6-1.) Kolozsvár 2008.
A parciális zsinatok jegyzőkönyvei
1656. december 7., Radnót 71 1656. december 7., Radnót Synodus Partialis Radnóthini celebrata anno 1656. die 7. Decembris. 6 6 Levata causa generoşi domini Joannis Romoz ut Actoris contra conjugem suam, generosam dominam Juditham Porkoláb. Actor constituit procuratorem generosum dominum Martinum Sárpataki, directorem regni. Incta vero constituit procuratorem egregium dominum Samuelem Literatum de Sz[ent]Iván. Proponit Actor: Ezért kellett énnekem citáltatnom senior uram pecsétével az ínctat, hogy én az elmúlt időkben őtet házasságra jegyezvén Isten törvénye szerént, az anyaszentegyháznak szokása szerént hittel copuláltunk, de ő sem az Isten törvényével, sem az nekem adott hitivei, sem az ország constitutiojával nem gondolván, diversis temporibus cum diversis personis paráznaságra adta magát. Mellyet maga saját nyelvével böcsületes személyek előtt meg is vallott, mellyet immár nem is tagadhat, mellyet ha tag[ad]na, megbizonyítyuk sufficienter, annakokáért [65.] divortiumot kévánok. Protestatur. Replicat Incta: Én most értem az Actornak requisitioját, de parban kévánom e dolgot. Deliberatio sedis: Conceditur par. 1656. december 14., Csávás Synodus Partialis Czávásini habita anno 1656. die 14. Decembris. 6 1 Secunda instantia [causae Joannis Romoz contra Juditham Porkoláb] die et loco praenotato facta. Incta replicat: Értem az Actornak ellenem való súllyos feleletit, hogy én Isten törvénye ellen, és hüttel való kötelességem ellen másokkal való tisztátalan életre, úgymint paráznaságra adtam volna magamat, amellyet magam saját nyelvemmel is megvallottam volna. Mellyre azt mondom, hogy én sem egycer, sem máccor ollyan dologban magamat nem elegyítettem, nem is cselekedtem paráznaságot, amely őkegyelmével való hüttel kötelességemet megbonthatná. Ami penig magam nyelvvel való vallását illeti, arra azt mondom, hogy az én uram őkegyelme, nem tudom mi gondolattyából, engemet illyen alkalmatossággal vött erre a mondásra. Midőn öszveköltünk volna és laktunk volna is együtt, az őkegyelme inassa egykor, mikor az én késemmel cipót hámzott volna és kapdostam volna rajta, ennekutána őkegyelme sok szép szavaival, ígéretivei és fenyegetésivei hol egyre, hol másra kénszergetvén suadeálta, hogy egymástól [66.] elvállyunk, ezt mondván nekem: Mondgyad, hogy nem lehet tőllem, avval elválhatunk. Mire, midőn azt mondtam volna, én nem vallom, mert én szeretem kegyelmedet, annakutána iteratis vicibus engemet, éretlen goromba gyermek elméjűt urgeált, kénszergetett, hogy mondgyam szinte azt, valamit akart. Egykor osztán őkegyelme magát gondolván, meghagyván elsőben házunknál, hogy azt mondgyam, amit őkegyelme mondat. Vitt Radnóthra 6 6 KükEhmLvt prot. 1/1. 63-65. 6 7 Uo. 65-69.
