Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
Horváth Iringó 401 ám az is lehet, hogy ez a ,jel" egy M betű előkészített alakja, ám a felirat menet közben módosult. A terítőn foltok és hiányok láthatók, néhány helyen megpróbálták ez utóbbiakat pótolni. Fonák oldalára papírdarabot ragasztottak, amelyen két leltárszám is olvasható: 67/19 és 36. Sajnos, ezek közül egyik sem felel meg a ma is használt nyilvántartásnak, és a leltárkönyvben 16 5 szereplő hiányos adatok miatt nem azonosítható. Debreczeni László 1928-ban 16 6 járt a gyülekezetnél és feljegyezte a terítőt is, több más textíliával együtt. A másik darab (Katalógus 3) az újősi (szászújősi) gyülekezetnél található, és a század végéről származhat. A terítő felületén nem találunk feliratot, így csupán analógiák alapján próbálhatjuk meg datálását. Ehhez a motívumkincs és a hímzéstechnika nyújt segítséget. Az úrasztali terítőt (155,5x160,5 cm) két különböző méretű fehér lenvászon szélből (96 és 60 cm) illesztették össze. Hímzéssel való díszítéséhez színes (kék, zöld, ekrü, piros és fekete) sodoratlan selyemfonalat és S sodratú lyoni fémszálat (arany, ezüst) használtak, huroköltést, száröltést és a lapos öltés változatait alkalmazták. A terítő három oldalát fekete selyemmel készített huroköltéssel szegélyezték, a negyedik szél túlságosan ráfut a motívumra, így ez az állapot valószínűleg károsodás eredménye. A terítő teljes felületén egyetlen hímzett motívum meghatározott rend szerinti ismétlődésével találkozunk. Az egymásra merőleges, átlós irányú tengelyek hálórendszert eredményeznek, amelyet a motívumok rajzolnak ki, és egyenletesen töltik ki a felületet. A motívum erősen szimmetrikus, tengely körül elfordítható minta. Ezt használta ki a felület megtervezésénél a terítő készítője is. A motívum közepén egy pötty található, amely a két merőleges tengely metszéspontját jelöli. Egyik irányba egy-egy liliom nyílik, a másik irányba három szár indul, a szélsőkön két-két inda hajlik. A középső, egyenes szár végén hármas csészelevélből tubaliliom nyílik. A két másik szár csigavonalban hajlik két oldalra, végükön egy-egy akantuszvirág, szirmai közül bimbók nyúlnak elő. A szárak vékony vonalát semmi nem zavarja. Ahol a csigavonalú szárak egymáshoz közel érnek, vastag gyűrű fogja őket össze, amelyből egyenes szár nő ki, végén az előzőktől eltérő tubaliliomstilizáció, tulipánszerü bóbitája helyett pedig három bimbót láthatunk. Ez jelenti a másik tengely vonalának folytatását. A motívumot egységes színhasználat és öltéstechnika jellemzi. A szárakat fekete színű selyemmel, száröltéssel hímezték. A virágok kör alakú belső felületét mintázott lapos öltéssel alakították ki, ekrü és kék színű selyem- és fémszálat alkalmazva. A tubaliliomok keskeny szirmai kialakításánál kék és ekrü színű selymet váltakoztattak, a szirmok végét fémszállal hímezték. Az akantuszvirágok esetében is megfigyelhetjük, hogy a szirmok kialakításánál csak páronként alkalmaznak ekrü színű selymet, vagy ekrü és piros fonalat. A fémszál alkalmazása itt is takarékos és következetes, a bimbók és a tölcsér alakú szirmok végének kialakításához használták. A szárakat összefogó gyűrűk valamennyi esetben zöld színűek, míg a motívum közepén látható liliomok színe kék, ekrü és ezüst. A terítő károsodása következtében foltokat és elszíneződéseket figyelhetünk meg. Több esetben számottevő hiányok jellemzik, mint például az alapanyag, a szegély, a sarkokon található motívumok, vagy a fém esetében. A leltárkönyvben 1 6 szereplő 83-as leltárszám megegyezik azzal, amelyet a terítőre varrtak, pamut vászondarabra hímezve piros fonallal. 16 5 Cegőtelki Református Eegyházközség. Leltámapló. 1971.1. 31. 16 6 Debreczeni 1928, 259. 16 7 Leltárkönyv. Újős Egyházközség és szórványai. [1950-től]: 83. XVIII. sz.-ból. Úrasztali abrosz 168x164.
