Kolumbán Vilmos József: A nagysajói káptalan egyházközségeinek történeti katasztere (Erdélyi Református Egyháztörténeti Adatok 5.) Kolozsvár 2007.
17-18. századi textíliák a Nagy sajói Káptalan - református egyházközségeiben (Horváth Iringó)
402 17-18. századi textíliák 1929-ben 16 8 a gyülekezetnél jártakor Debreczeni László vázlatot készített a terítő motívumáról, szerkezetéről, és néhány szót is fűzött hozzá. A 18. század adományai közül is csak néhány darab maradt ránk, pontosabban 5 tárgy három gyülekezetnél. Ezek közé két úrasztali terítő és három úrvacsorakendő számít. A terítők ismét a cegőtelki és az újősi gyülekezetek tulajdona. Az újősi terítő (Katalógus 4) a 18. századi textíliák egyik jellemző szerkezetét mutatja. Több hasonló darabot ismerünk más gyülekezetek 16 9 emlékanyagából, amelyeknek felületét sakktáblaszerűen, azaz úgynevezett „táblás szerkezef'-tel alakították ki négyszögű rece- és vászondarabok várakoztatásával. Az úrasztali terítőt (115,5x118,5 cm) fehér lenvászon (24,5x27,5 cm) és lenből készített fehér recetáblák (24x23,4 cm) alkotják. A táblás részt széles, ugyancsak fehér lenvászonból készült sáv keretezi, amelyet szintén több elem (sávok, táblák) összeillesztéséből nyertek. A 3x3-as tábla közül öt darab azonos mintát mutató rece, míg a másik négy díszítetlen vászon. A recetáblák szimmetrikus, tengely körül elfordítható motívuma növényi elemekből épül fel. Az átlókban nyílt virágokra, míg az oldalak tengelyében bimbókra ismerhetünk. A motívumok kialakításához len vászontöltést és pamut tömőtöltést alkalmaztak. A terítő az idők során kissé deformálódott, foltok, elszíneződés és hiányok figyelhetők meg rajta. A recetáblák esetében több helyen is korábbi javítások nyomai láthatók. A terítő hátoldalára fehér színű gyöngyfonállal 84-es leltárszámot varrtak. A használatban lévő szűk szavú leltárkönyv 1' 0 azonos számozású tárgyával azonosíthatjuk, de semmi egyedijeit nem említ a leírás. Debreczeni László 1929-es 17 1 vázlatlapjain vázlatos rajzot találunk a terítő szerkezetéről és rövid leírást. A másik terítő (Katalógus 2), amelyik a Cegőtelki Egyházközség tulajdonát képezi, egészen más jellegű, de úgyszintén gyakorta adományoztak ilyen darabokat egyházi használatra is a 18. század folyamán. Kék selyemtaft az úrasztali terítő alapja, (126x129,5 cm), amelyet két, csaknem azonos méretű szél (63,5 és 62,5 cm) összedolgozásából nyertek. Felületén nem látunk semmiféle díszítést, széleit viszont S sodratú lyoni fémszálból készített csipke keretezi, amelynek eredeti színe a leltár szerint arany lehetett. A terítőn hiányok, foltok figyelhetők meg, a gyakori használat során viaszfoltok lepik el felületét. A fémszál károsodásai között a hiányokat, a korróziót, valamint a kopást kell elsősorban megemlítenünk. Leltárszám nincs ezen a textílián, és a leltárkönyv 17 2 tételei között két tárgyleírás - a 30as és a 33-as - is megfelel neki, ezért nem tudjuk pontosan beazonosítani. Debreczeni László nem említi ezt a terítőt. Szentmáté (Szászmáté) 17-18. századi emlékei közül csupán egy 18. századi kendő (Katalógus, 7) maradt ránk. Sajnos, ennek sem lehetünk biztosak helyi eredetében, mivel a források nem nyújtanak erre vonatkozóan elegendő információt, és ha hitelt adunk 16 8 Debreczeni 1929, 032. 16 9 Mint például Balavásár, Gogánváralja, Harangláb, Küküllővár, Magyarkirályfalva, Magyarpéterfalva stb. 17 0 Leltárkönyv. Újős Egyházközség és szórványai. [1950-től]: 84. Úrasztali abrosz 130x130. 17 1 Debreczeni 1929, 032. 17 2 Cegőtelkei Ref. Egyházközség. Leltárnapló. 1971.1. 31.
